„A gender-inkluzív nyelvhasználat csak arra jó, hogy jobb embernek állítsuk be magunkat” – írja Judith Sevinç Basad publicista a Neue Zürcher Zeitungban.

A nemek nyelvi semlegesítését támogató posztmodern elméletek szerint a diskurzus átalakítása megváltoztathatja a társadalmi viszonyokat. A nemek közötti egyenlőség harcosai egyebek között Jacques Derrida francia filozófus posztstrukturalista elméletére hivatkozva ezért megszüntetnék a nemek nyelvi megkülönböztetését. Azt remélik, hogy, a hím- és nőnemű főnevek egyidejű használata, illetve a semleges névmások a női egyenjogúságot szolgálják. Ez különösen az olyan nyelvek esetében látványos, amelyekben a közneveknek is van neme.

Basad már azzal sem ért egyet, hogy a nyugati demokráciák a patriarchális elnyomás melegágyai lennének. Azt a megközelítést pedig egyenesen abszurdnak tartja, amely a grammatikai nemet a férfiak és a nők közötti társadalmi megkülönböztetés tükrének, sőt eszközének tekinti. Nemes egyszerűséggel ostobaságnak nevezi a véleményt, miszerint az általános értelemben használt hímnemű kifejezések, mint például az „Arzt” (orvos) avagy a „Lehrer” (tanító) kirekesztenék a nőket, hacsak nem egészítik ki az adott főnév női változatával felsorolás formájában („Arzt und Arztin”), vagy az úgynevezett gender-csillag segítségével („Lehrer*innen”). A francia bíróság épp a minap tiltotta be a gender-csillag iskolai használatát, úgy ítélte meg ugyanis, hogy eltorzítja a francia nyelvet, ám Németországban és Ausztriában egyre népszerűbb az úgynevezett „inkluzív írás és beszéd” használata, bár ezekben az országokban is akad, aki betiltaná. Mint Basad epésen megjegyzi, a negatív konnotációjú szavak, mint például a „terrorista”, a „rasszista”, a „gyarmatosító” és a „rabszolgakereskedő” kifejezések esetében a nyelvi csendőrök nem találják aggályosnak a hímnemű változat általános használatát.

Igen ám, csakhogy semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy a nyelvi nemi kiegyenlítésnek bármilyen hatása lenne a társadalmi viszonyokra. „Ha lenne ilyen oksági összefüggés, akkor a grammatikai nemeket nem ismerő nyelveket beszélő országokban, mint például Törökországban vagy Magyarországon már queer-matriarchátus uralkodna” – jegyzi meg Basad.

A nyelvi igazságosság élharcosainak valódi törekvése nem az egyenlőség erősítése, hanem saját morális felsőbbrendűségüknek akarnak kifejezést adni, és a maguk akaratát akarják rákényszeríteni a többségre. Ha aztán a többség mégsem ért egyet a nyelvi gender-csendőrökkel, még le is nácizzák, vagy legalábbis lejobboldalizzák – jegyzi meg Basad, hozzátéve, hogy a folyamat egyetlen kézzelfogható eredménye a társadalom még nagyobb megosztottsága lesz.