„A törvénytervezet súlyos alkotmányos aggályokat kelt, és korántsem csupán a katolikusok jogait korlátozná, ha törvényerőre emelkedne” – olvassuk Carlo Cardia egyházjogásztól az Avvenire katolikus napilapban.
A beterjesztőről, Alessandro Zan baloldali képviselőről Zan-törvénynek elnevezett jogszabálytervezetet már novemberben elfogadta a képviselőház, és azóta a Szenátus vitázik róla. A szöveg számos olyan törvényt módosít, amely a hátrányos megkülönböztetést és a gyűlöletkeltést tiltja, éspedig úgy, hogy az eddigi védett csoportok közé beemeli a homoszexuálisokat, a transzszexuálisokat, a hagyományos nemektől eltérő neműeket, illetve mindazokat, akik magukat ilyennek vallják, akár megfelel ez az identitás biológiai nemüknek, akár nem.
A püspöki kar már tavasszal kifogásolta a szöveget, és júniusban a Vatikáni Államtitkárság hivatalos szóbeli jegyzékben kérte a tervezet átdolgozását, hangsúlyozva, hogy senki üldözését, zaklatását nem helyesli, de a szöveg akadályokat gördít a katolikusok szabad véleménynyilvánítása, vallási értékeik szabad hirdetése elé, márpedig ezt az olasz állam és a Vatikán közötti viszonyt szabályozó, Konkordátum néven ismert Lateráni Egyezmények szavatolják.
A baloldali La Repubblica jogtalan beavatkozásnak minősíti a Szentszék lépését, és éppen a Konkordátumra hivatkozik, amely kimondta ugyanis az állam és az egyház szétválasztását. A szintén baloldali La Stampa egyszerű papokat idéz, akik „elfogadhatatlan beavatkozásnak” tartják, hogy a Vatikán beleszól a törvényhozás folyamatába.
Ami a dolog tartalmi részét illeti, az Il Post baloldali internetes napilap tagadja, hogy a szöveg bármilyen jogot korlátozna, hiszen csak a gyűlöletkeltést és az erőszak veszélyének felidézését büntetné, a magániskolákban pedig megengedné az iskolai sajátosságok érvényesítését.
Az Avvenire tavaly nyár óta rendszeresen bírálja a törvényjavaslatot. Mario Chiavario veterán büntetőjogász professzor a katolikus napilap hasábjain jogbizonytalanságot lát abban, hogy a tiltások és a büntetések olyan cselekményekre vonatkoznak, amelyek „alkalmasak a megkülönböztetés és az erőszak veszélyének felkeltésére”. Az alkalmasság vizsgálata a szándék és az eredmény ismerete nélkül önkényes értelmezésre ad lehetőséget, és nem zárja ki, hogy valakit pusztán a véleménye miatt büntessenek – fejtegeti. Továbbá a diszkrimináció tilalma azoknak az esetében, akik például női jogokat követelnek azon az alapon, hogy nőnek tartják magukat, habár a dolog biológiai értelmében nem azok, megoldhatatlan feladat elé állítja a jogalkalmazót.
Lorenzo Dellai volt konzervatív parlamenti képviselő azt fejtegeti az Avvenire hasábjain, hogy a homofóbia elleni helyes harc címén jókora túlzás államilag törvénybe foglalni az antropológiai paradigma radikális megváltoztatását úgy, hogy az állam a törvény erejével látatlanban szentesít bármilyen nemet, amit valaki magának tulajdonít.
Marco Tarquinio, aki a múlt évtized első felében a Szentszék kommunikációs tanácsadója volt, úgy látja, hogy a törvény igenis olyan értékeket tenne kötelezővé, amelyek szögesen ellentmondanak a katolikus tanításnak, és súlyosan megnehezítené a katolikus egyház álláspontjának hirdetését.
A bevezetőben idézett Carlo Cardia alkotmányjogász arra hívja fel a figyelmet, hogy az olasz alkotmány mindenki jogának ismeri el vallási hitének nyilvános képviseletét, vagyis alapos okkal feltételezhető, hogy az új törvénytervezet az alkotmányba ütközik. Ugyanezt a jogot általában is minden, a jó erkölcsbe nem ütköző nézetrendszer esetében szentesíti az alkotmány, vagyis a professzor szerint elfogadása esetén a Zan-törvény nem csak a katolikusok jogait sértené.
A Vatikán kifogásaira reagálva Mario Draghi bankvezetőből lett miniszterelnök kijelentette, hogy márpedig Olaszország világi állam. A jobboldali pártok kompromisszumos megoldást javasolnak, Enrico Letta, a baloldali Demokrata Párt vezetője nem hisz javaslatuk őszinteségében, de nem zárkózik el a vita elől.