„Nem a szabadság védelmezői és ellenzői állnak szemben egymással. Az egyik oldal most azonnal választaná a szabadságot, a másik hosszú távon” – érvel a vitában Aldo Cazzullo a Corriere della Sera hasábjain.
Ezt a véleményt tette magáévá a kormány, amikor csütörtökön úgy határozott, hogy augusztus hatodikától zárt rendezvényeken csak védettségi igazolvánnyal szabad részt venni. Az egyészségügyi dolgozóknak már áprilistól kötelező beoltatniuk magukat, és átoltottságuk mára csaknem 100 százalékos. Komolyan felvetődött, hogy még az őszi tanévkezdés előtt a pedagógusokat és egyéb iskolai alkalmazottakat is kötelezzék a védőoltás felvételére. Ezt sürgeti az iskolaigazgatók egyesülete is. Erről azonban a csaknem teljes parlamenti spektrumot magában foglaló kormány tagjai között nincs egyetértés. A legnagyobb kormánypárt, a jobboldali Liga vezére, Matteo Salvini ellenzi a tervet, míg a balközép Demokrata Párt és Silvio Berlusconi jobbközép Forza Italiája támogatja. A csütörtöki kormányülésen nem született erről döntés, de Mario Draghi miniszterelnök nyitva hagyta a kérdést: „Mindent el fogunk követni, hogy szeptemberben teljes biztonságban és létszámmal nyithassanak ki az iskolák” – közölte a sajtóval.
A La Voce weblapon Massimo Greco palermói politológia-tanár az alkotmányt elemezve megállapítja, hogy az államnak kötelessége őrködni a közegészségügyön, sőt kifejezett alkotmányos rendelkezés is felhatalmazza, hogy a közegészségügy érdekében korlátozza az állampolgárok mozgási szabadságát, s kötelező intézkedéseket hozzon rájuk nézve.
Gilberto Corbellini a L’Inchiesta webmagazinban azt fejtegeti, hogy a szabadság természetesen nem gyakorolható mások ártalmára, és John Stuart Millre hivatkozva úgy fogalmaz, hogy az államnak abban az egy esetben van joga korlátozni az egyének szabadságát, ha ezzel a többieket valamilyen kártól óvja meg. Csakhogy – érvel Corbellini – annak a kárnak igen jelentősnek kell lennie. Márpedig szerinte az oltást nem vállalók nem okoznak jelentős kárt a beoltottaknak. Hiszen amazok védve vannak. Igaz, elkaphatják a fertőzést, de súlyos következményekkel általában nem kell számolniuk. Szerinte tehát erősen vitatható, hogy jogos-e korlátozni a nem oltottakat a szabad mozgásban, vagy akár csak leállítani a fél gazdaság működését, ha egyszer, aki akarta, beoltathatta magát. Giovanni Maria Flick, az Alkotmánybíróság volt elnöke ezt az álláspontot támasztja alá, nemhogy a nem oltottak mozgásának korlátozásával, hanem az oltás kötelezővé tételével kapcsolatban is. Az Alkotmány – írja – kifejezetten felhatalmazza az államot védőoltások kötelezővé tételére. Egyelőre azonban csak az iskolákra terjesztené ki a kötelező védőoltás követelményét.
Olaszországban egyetlen hét alatt több mint kétszeresére nőtt az egy napon megfertőződöttek száma, és száz fertőzött immár 124 másik embernek adja át a vírust, holott egy héttel korábban még 98-nak, vagyis míg akkor csökkent a fertőzöttek száma, most már nő. Az új fertőzöttek szervezetében túlnyomórészt az indiai eredetű delta variáns jelenlétét mutatták ki.
A bevezetőben említett Aldo Cazzullo határozott intézkedéseket sürget, s óv attól, hogy bal-jobb ellentét alakuljon ki a járvány kezelése körül. Annál is inkább, mivel egyetlen párt, az Olasz Testvérek kivitelével a parlament pártjai mind képviseltetik magukat a kormányban. Ugyanakkor kötelező védőoltást csak az egészségügyiek esetében tartana elfogadhatónak. A munkához való jog alapvető alkotmányos elv – magyarázza –, következésképp nem korlátozható azokra, akik be vannak oltva. Egyúttal hevesen ellenzi azt az elképzelést, hogy a fiatalokat fölösleges oltani, hiszen általában nem betegszenek meg súlyosan. Arra hívja fel a figyelmet, hogy minél tömegesebben terjed a vírus, annál valószínűbb az egyre újabb, egyre fertőzőbb mutációk kialakulása. A korlátozásoknak csak alkotmányos akadálya lehet – írja Cazzullo –, egyébként azonban gondoskodni kell róla, hogy az oltatlanok minél kevésbé találkozhassanak másokkal, illetve minél többen oltassák be magukat. Különben óhatatlanul újabb szomorú év vár Olaszországra.
Az ilyen érvelés, ahogy már lenni szokott, csak azokra van hatással, akik egyébként is pontosan így gondolkodnak. Akárcsak egy héttel korábban Franciaországban, a hétvégén Olaszország-szerte is szenvedélyes tömegtüntetések zajlottak a „rabszolga-útlevélnek” csúfolt védettségi igazolvány rendszere ellen.