Határozd meg a politikai vita keretét. Válassz jó témákat. Találj hozzájuk szívhezszóló metaforákat. Ismételgesd őket, amennyiszer lehet. Kényszerítsd rá az ellenfelet, hogy a te metaforáidat használja.

Ebben áll a nagy titok George Lakoff szerint. Ezt ismerték fel a republikánusok, ezt kellene végre megtanulniuk a demokratáknak.

A nyelvész már sokszor elmagyarázta a leckét, de csak most talált igazán fogékony közönségre az egyetemi világ falain kívül. Meghökkentő című könyve, a "Ne gondolj az elefántra!" az amerikai elnökválasztási kampány idején bestsellerré vált.

Lakoff elméletét szemléltetendő arra kérte diákjait egy előadása kezdetén, hogy néhány percig ne gondoljanak az elefántra. A vicc az, hogy ha egyszer kimondtuk a nevét, óhatatlanul megjelenik lelki szemünk előtt a nagy ormányos.

Az Élet és Irodalom érdekes cikket közöl a könyv kapcsán. A szerzőket, Dessewffy Tibort és Bíró Nagy Andrást megihlette Lakoff merész címválasztása. "Keretlegények" - ez áll írásuk fölött.

A republikánusoknak - fejtegeti a szerzőpár - azért állt rendelkezésére olyan hatásos verbális muníció az elnökválasztási kampányban, mert idejekorán gondoskodtak a szükséges "infrastrukturális befektetésekről". Magyarán sok pénzt költöttek a "stratégiai háttérintézményekre" és a bennük foglalkoztatott értelmiségiekre.

A cikk írói nem feledkeznek meg a könyv nyelvészeti tartalmáról sem. A "keret" szakkifejezés, Lakoff így használja. Olyasmire hívja föl a figyelmet, amire a magyar politológusok nemigen gondolnak, amikor "tematizálásról" beszélnek. Pedig nem csak az a fontos, hogy mi a témája a politikai vitának. Talán még fontosabb, hogy a témát megnevező szó milyen asszociációkat kelt, milyen gondolati és főként érzelmi összefüggések keretében jelenik meg.

Bush elnök egyik jelszava az adóenyhítés (tax relief) volt. "A relief szó jelentéstartománya - írja Dessewffy és Bíró - más, mint a magyar enyhítésé: lényege az, hogy valaki valakit megszabadít valamilyen tehertől, szenvedéstől, nehézségtől. Lakoff okfejtése szerint a tax relief végrehajtója megszabadító, pozitív hősként tudja feltüntetni magát - aki pedig ennek ellenáll, az ebben a dramaturgiában a rossz ember."

A Reason kritikusát azonban nem győzi meg Lakoff kedvenc példája. Nem az volt a baj - írja Jesse Walker -, hogy a demokraták belementek az adóenyhítésről szóló vitába, hanem az, hogy úgy jelentek meg a közönség szemében, mint az adók pártja. S ebből az elefántcsapdából mintha a ravasz nyelvésznek sem sikerült volna kiszabadulnia. Pedig ehhez képest elhanyagolható, hogy minek nevezik az adót, milyen keretben jelenik meg a szó.