A liberálisok hevesen támadják a keresztény témájú sikerfilmeket. Dühük az egyszerű emberek megvetéséből fakad. Ezt állítja egy magát világi humanistának tekintő brit politikai író.

„Korábban régimódi és bugyuta dolognak tartották a hit nyilvános megvallását. Az utóbbi években viszont fanatikus gyűlölködés váltotta fel a vallás lesajnálását” – olvassuk a marxistából lett libertáriusok magazinjában, a Spikedban.

A nagysikerű természetfilmet, A pingvinek vándorlását kirekesztőnek és homofóbnak bélyegezték a liberális kritikusok, egy mesefilmet pedig, a Narniát erőszakos vallási propagandának állítottak be.

„A vallásos meggyőződés művészi bemutatását egyre gyakrabban minősítik fundamentalistának, dogmatikusnak, intoleránsnak, kirekesztőnek, irracionálisnak vagy egyszerűen csak jobboldalinak. Világi humanista vagyok, akit zavar a fanatikus moralizálás, ezért meglehetős gyanakvással viseltetem a vallási üzenetet közvetítő filmekkel szembeni doktriner kritika iránt. A dolog kísértetiesen emlékeztet azokra az időkre, amikor a hollywoodi filmeket istenkáromlással és az amerikai értékek meggyalázásával vádolták a reakciósok – írja Frank Furedi szociológia professzor, a Spiked munkatársa. – Az intoleráns vallásos vakbuzgóságnál semmivel sem felvilágosultabb a világi fanatizmus. A kereszténységgel szemben manapság tapasztalható kirohanások az inkvizíciót idézik.”

Furedi szerint valójában a vallásosság gyengülését jelzi, hogy a popkultúra révén kell eljuttatni az emberekhez a keresztény üzenetet. De akkor mi magyarázza a liberális elit „vallásellenes keresztes háborúját”?

A kemény fellépés oka a félelem. A vallásellenes liberálisok szemében a vallás „olyan eszköz, amelynek segítségével meg lehet szólítani az egyszerű embereket, akikhez nem jut el a kifinomult elit üzenete”.

De a liberálisok lassan kezdik felismerni, hogy a vallásellenességgel nem sokra mennek. Hogy csak akkor nyerhetik el az egyszerű emberek támogatását, ha nekik is sikerül megszólítani őket. Be kell bizonyítaniuk, hogy megértik, és szívükön viselik a nép gondjait.

Úgy érzik, meg kell győzniük az embereket arról, hogy az erkölcsi értékek tekintetében is közel állnak hozzájuk. Ezt azonban csak a manipuláció eszközeivel tartják megvalósíthatónak. A liberálisok ugyanis nem tudják elképzelni, hogy a nép egyszerű gyermekei nemcsak felültek a vallásos jobboldal propagandájának, hanem tényleg hisznek is olyan dolgokban, amelyekben ők nem. „A hétköznapi emberekről azt gondolják – írja Furedi –, hogy csak a primitív dolgokat értik meg. A liberális elit anyagias, rasszista, szexista és homofób bunkónak tartja a népet.”

„A nép megvetése régen az autoritárius jobboldal kiváltsága volt. A mai ’befogadó’ társadalom jobb köreiben viszont már teljesen elfogadott dolog tökfejnek tekinteni a hívő választókat.”