„Jogunk van-e a szexhez?” – teszi fel a kérdést Amia Srinivasan oxfordi politológus a London Review of Booksban publikált esszéjében, amely a szerző Jog a szexhez: feminizmus a 21. században című kötetében jelent meg.

Srinivasan felidézi, hogy a huszonkét éves egyetemista, aki a hat áldozatot szedő 2014-es kaliforniai mészárlást elkövette, búcsúüzenetében a nők elleni bosszúnak minősítette tettét. A nők elleni gyűlölete mellőzöttségéből táplálkozott. A lányok visszautasították a közeledését, ami boldogtalanságra kárhoztatta, ezért bosszút akart állni a nőkön, különösen a tanult és vonzó lányokon. Bár az elkövető nyilvánvalóan zavarodott elméjű, a problémája nem egyedi – jegyzi meg Srinivasan. Az interneten több tízezer (főleg férfi) tagot számlálnak az úgynevezett „akaratlan cölibátusban” élők online közösségei. Fórumaikban gyakran előkerülnek a kaliforniai tömeggyilkoséhoz hasonló gondolatok. Sokan hangoztatják, hogy a szexhez való jogot alapvető emberi jognak kellene tekinteni. Elvégre nem tehetnek róla, hogy nem születtek vonzónak. Vannak, akik egyenesen azt fejtegetik, hogy nemi erőszak esetén legalábbis enyhítő körülménynek kellene tekinteni, ha az elkövető akut szexuális mellőzöttségben szenvedett, elvégre létszükségletet elégített ki.

Bár a gondolat szokatlannak, sőt megbotránkoztatónak tűnhet, komoly teoretikusok is felvetették már a szexhez való alapvető jog gondolatát, természetesen úgy, hogy megpróbálták összeegyeztetni mások szabadságával. Már a 18. században felvetődött, hogy az emberi egyenlőséget sérti, ha a csúnyák közeledését visszautasítják. Egy évszázaddal később Charles Fourier szocialista utópiájában már a minimálbér mintájára „szexuális minimum” elismerését szorgalmazta, amely biztosította volna, hogy nemre, korra és kinézetre való tekintet nélkül mindenkinek jusson valamennyi testi öröm. (Fourier azt remélte, hogy ezt majd a közérdek és mások egyenlő méltósága iránt elkötelezett egyének biztosítják.) Sőt, hozzátehetjük, a mai joggyakorlattól sem teljesen idegen az intézmény, hiszen egyes országokban a fogyatékkal élők számára gyönyörhöz segítő szolgálatot tartanak fenn.

Srinivasan feministaként elutasítja a gondolatot, miszerint a szexhez való hozzáférést alapvető jognak kellene tekinteni. Hiszen az egyéni jog társadalmi kötelezettséget jelent, ami azt jelentené, hogy a társadalomnak kellene előteremtenie a partnert a mellőzöttek számára. Viszont nyilvánvalóan senkit sem lehetne arra kényszeríteni, hogy más boldogságáért, akarata ellenére intim kapcsolatba lépjen valakivel.

Másrészt azonban Srinivasan elismeri, hogy súlyos hátrányok érik azokat, akiket a sors olyan adottságokkal vert meg, amelyek nem számítanak vonzónak. A feminista Srinivasan azonban a szépségideált nem természettől adottnak, hanem társadalmilag konstruáltnak tekinti. Vagyis végső soron úgy látja, hogy a csúnyák mellőzöttsége a rossz társadalmi szépségideál, közelebbről pedig a „kapitalista szabadkereskedelem” folyománya. Ahhoz tehát, hogy a szexualitáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségét enyhítsük, a társadalmi normákat kellene megváltoztatni. Ez pedig politikai feladat. Ha sikerülne átalakítani a közízlést, akkor több legyet is üthetnénk egy csapásra, hiszen, mint azt Srinivasan kiemeli, a jelenlegi szépségideál különösen az etnikai és a szexuális kisebbségek tagjait sújtja.

Srinivasan érvelése nem mindenkit győz meg. Helen Lewis író az Atlantic magazinban úgy véli, hogy Srinivasan megközelítése jól példázza, milyen ellentmondásosan szemlélik a kortárs feministák a szexualitást. Miközben elutasítják a feminizmus második hullámának férfi- és szexualitásellenességét, kritikusak a harmadik hullám szexpozitív feminizmusával szemben is. Srinivasan a szabadság nevében tiszteletben tartaná az emberek személyes választását, másrészt viszont politikai eszközökkel alakítaná át az egyéni preferenciákat a vonzalom és a szex egyenlőbb megoszlásának érdekében. Túl azon, hogy erkölcsi szempontból is aggályos lenne megszabni, mit tartsanak az emberek vonzónak, Lewis szerint csupán kényelmes illúzió azt képzelni, hogy az ízlés átszabásával kiegyenlíthető lenne a szexhez való hozzáférés esélye.