„A francia intézményi hagyomány nem kedvez a jurisztokráciának, a bírói hatalom elsőbbségének. Újabban azonban a polgárok és szervezeteik gyakran fordulnak bírósághoz, ha sérelmesnek érzik az állam döntéseit” – állapítja meg Julien Bidoux Pérez a La Croix katolikus napilapban.
A francia kormány, ígéretét beváltva elrendelte az egészségügyi, és idősgondozási intézmények dolgozóinak kötelező beoltását Covid-vírus ellen, és szeptember 15-én 3000 egészségügyi dolgozó kapta meg a levelet, amelyben felfüggesztik a munkaviszonyát, amiért nem tudta igazolni, hogy legalább az első védőoltást felvette. További több százan felmondtak.
Az Alkotmánytanácshoz 1844 oldalnyi beadványözön érkezett jogászoktól és a legkülönfélébb csoportoktól, amelyek mind a kormány és a parlament rendelkezéseinek alkotmányosságát vitatták. Julien Bidoux Pérez szerint ez arra utal, hogy az állam válságban van, a panaszosok ugyanis nem találják a politikai utat érdekeik érvényesítéséhez, ezért a végrehajtó és a törvényhozó hatalom ellen a bírói hatalomhoz fordulnak. Egyrészt azonban nem érnek ezzel célt, hiszen az Alkotmánytanács legitimnek ítélte a kormány eljárását, másrészt pedig igenis van politikai útja is a tiltakozásnak, igaz, kisebbségi.
Joginak különben is nehezen volna minősíthető az a tiltakozáshullám, amelynek keretében immár tizedik hete minden szombaton száz városban százezernél is többen tüntetnek az állam intézkedései ellen. Egyedül Párizsban több mint tízezren. Hagyományos pártpolitikai értelemben is megjelenik az ellenvélemény, éspedig baloldalon és jobboldalon egyaránt. Jean-Luc Mélenchon, a radikális baloldal vezére a Nemzetgyűlésben önkényuralmi lépésnek minősítette azt a döntést, hogy a nagyobb létszámú közönséget fogadó intézmények, a kávéházaktól a színházakig, csak a védettségi igazolvánnyal rendelkező vendégeket engedhetik be területükre. Mélenchon a közfelfogás szerint elmebeteg Caligula római császárhoz hasonlította emiatt Macron elnököt, felidézve, hogy Caligula konzulnak akarta kinevezni a lovát. A radikális jobboldal vezére, Marine Le Pen viszont tojástáncot jár az ügyben: nem oltásellenes, sőt, közölte, hogy beolttatta magát, de számot kell vetnie azzal, hogy táborában sok az oltásellenes ember, ezért a védettségi igazolvány alkalmazását ellenzi.
A nem kifejezetten politikus-ellenzők mindenesetre csakugyan jogi érvekkel operálnak. Igaz, ezek között, mint a La Croix szerzője megállapítja, elég furcsák is akadnak. Egy elterjedt változat szerint a kormány megsérti a Nürnbergi Törvénykönyvet, mivelhogy emberkísérleteket folytat az alanyok beleegyezése nélkül. Nürnbergi Törvénykönyv nem létezik, a publicisztikában szokták így emlegetni a náci orvosperben 1947-ben hozott ítéletet, amelyben az amerikai bírák tíz pontban sorolták fel, milyen esetekben engedélyezhető orvosi kísérlet élő embereken. Attól, hogy a COVID-védőoltásokat járványra való tekintettel nem véglegesen, hanem ideiglenesen engedélyezték (a Pfizer vakcinát azóta véglegesen is), e védőoltások alkalmazása nem minősül kísérletnek – állapítja meg egy jogász-orvos szerzőpár a Revue des droits et libertés fondamentaux folyóiratban. Hiszen a laboratóriumi és a három fázisban, egyre nagyobb számú önkéntes részvételével megvalósuló klinikai kísérletek megelőzték az engedélyezést.
Malik Douaoui ügyvéd a La Tribune hasábjain az arányosság elvét kéri számon a döntéshozóktól. A vendéglátóhelyeket akár bezárás is fenyegeti, ha nem távolítják el be nem oltott alkalmazottaikat, csakhogy ha felmondanak nekik, könnyen pert veszthetnek a bíróságon, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az elbocsátáshoz elégséges ok az oltás hiánya. A munkaviszony felfüggesztéséhez inkább, de abban az esetben nehéz lesz olyan munkavállalót találniuk, aki bizonytalan időre elvállalná a munkát. Mindennek részben az az oka, hogy a munkaadóknak alig néhány hét alatt kellett felkészülniük a törvény végrehajtására.
Egy másik ügyvéd, Corine Serfati a Keleti-Pireneusokban több tucat munkavállaló nevében pereli a helyi egészségügyi intézményeket és egyéb munkaadókat. Elismeri az állam rendelkezéseinek alkotmányosságát, de a munkához való jog megsértését látja a törvények alkalmazásában. Nem fogadja el, hogy felfüggesztés helyett ne lehetne olyan munkát találni a nem beoltottaknak, ahol nem előírás a védettségi igazolvány.
A La Croix szerzője érthetőnek, de aggályosnak tartja, ha a kormány olyan intézkedésekre kényszerül, amelyeket az emberek tömegei jogaik korlátozásaként élnek meg. Ez esetben ugyanis a jog óhatatlanul a politika ellen fordulhat, vagyis fennáll a veszély, hogy elveszíti kiegyensúlyozott szerepét és politikai tényezővé válik.