„Sokan meglepődtek, mások értetlenkedtek, és akadt, aki felháborodott azon, hogy a Bundestag-választáson az első szavazók körében az FDP volt a legnépszerűbb, megelőzve a Zöldeket” – kommentálja a német választásokat Yasmine M’Barek a Die Zeitban.
Felmérések szerint az első választók 23 százaléka szavazott a piacpárti liberális FDP-re, a Zöldekre 22 százalék. A harmadik legnépszerűbb párt a SPD volt 15 százalékkal, ami elmarad a szociáldemokraták országos átlagától, a radikális baloldali Linke 8 százaléka viszont jelentősen meghaladja az ő átlagukat. A legfiatalabb szavazóktól az uniópártok mindössze 10 százalékot kaptak, a radikális AfD mindössze 7-et, ami lényegesen alacsonyabb az országos eredményeknél. Bár az első választók szavazatainak csaknem fele még így is a baloldali pártokat támogatta, baloldali kommentátorok meglepődtek, hogy a fiatalok körében a szabadpiaci FDP volt a legnépszerűbb. Volt, aki egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy az első választókat a neoliberalizmus szelleme fertőzte meg.
M’Barek szerint azonban csöppet sem meglepő az eredmény. Elismeri, hogy a politikailag aktív fiatalok leginkább a baloldali mozgalmak táján tűnnek fel. Ami nem is meglepő, hiszen a fiataloknak az átlagnál sokkal nagyobb része tartja a globális felmelegedést a legfontosabb politikai problémának. De a környezetvédelem támogatása egyáltalán nem ellentétes sem a konzervatív, sem a liberális szellemmel. Az FDP szavazóinak 60 százaléka is a klímaváltozás elleni harcot tartja a legfontosabb kérdésnek. Ráadásul az uniópártok és az FDP egyaránt kiemelt célnak tekinti a környezet megóvását – igaz, nem a Zöldek és az SPD által javasolt piacellenes intézkedéseket javasol. M’Barek utal egy nyár elején készült felmérésre, amely a konzervatív uniópártokat mérte a legnépszerűbbnek a fiatalok (nem az első szavazók) körében 26 százalékos támogatottsággal (a piacpárti liberális FDP népszerűségét ez a felmérés 14 százalékra becsülte). A konzervatív és a liberális fiatalok azonban sokkal kevésbé hangosak a politikában, mint a progresszív eszméket támogatók.
Mindebből M’Barek azt a következtetést vonja le, hogy a legfiatalabb választók nemzedéke összességében kevésbé fogékony a progresszív baloldal programjára, mint sokan hinnék, és sokkal többre becsüli a szabadságot és a piacot, mint ahogyan azt a baloldalon remélik. A többségük realista, és belátja, hogy a radikális reformokat követelő baloldali és a zöld pártok megvalósíthatatlan klímacélokat tűznek ki maguk elé. És bár fontosnak tartják az észszerű környezetvédelmet, a szabadságot is nagyra értékelik.
A dolog érdekessége, hogy az elmúlt évben az Egyesült Államokban is megjelentek olyan felmérések, amelyek szerint a legfiatalabb választók kevésbé rokonszenveznek az illiberális woke eszmékkel, és sokkal többre értékelik az egyéni szabadságot, mint az eggyel idősebb nemzedék. Igaz, hogy ami viszont a piacgazdaságról alkotott véleményüket illeti, az amerikai felmérésben a legfiatalabb választók még inkább piac- és kapitalizmusellenesek voltak, mint az X-generáció tagjai.