„A biológia nem szolgálhat olyan ellentmondásmentes igazságokkal, amelyek megalapozhatnák politikai és etikai nézeteinket” – olvassuk Frederick R. Prete neurobiológus tollából a Quillette magazinban.

A cikk apropója Joe Bidennek a texasi abortuszszigorítással kapcsolatos kijelentése. Bár egy hasonló törvényt néhány éve már hatályon kívül helyezett, az amerikai Legfelsőbb Bíróság szeptember elején formai okokra hivatkozva elutasította az indítványt, hogy felfüggessze a texasi törvényt, amely tiltja az abortuszt az első szívdobbanástól, vagyis a fogantatás utáni hatodik héttől (a testület Mississippi állam hasonló törvényét decemberben kezdi tárgyalni). A hívő katolikus amerikai elnök kifejtette, hogy tiszteli, de nem osztja azt a véleményt, amely szerint az emberi élet a fogantatással kezdődik. Szavai éles bírálatot váltottak ki. Az emberi élet kezdete nem vélekedés dolga, hanem tudományos kérdés – hangzott az ellenérv. Biden bírálói szerint biológiai és jogi szempontból egyaránt nyilvánvaló, hogy az élet kezdetének a fogantatást kell tekinteni.

Prete korántsem látja ilyen egyértelműnek a kérdést. A tudomány ugyanis nem tudja pontosan és világosan meghatározni általában az élet kezdetének, különösen nem az emberi élet kezdetének pillanatát. Már az sem világos, hogy pontosan hogyan is határozhatók meg az élőlények. Általában a reprodukciós készség, a szerves struktúra, a növekedés, a környezeti hatásokra való reagálás képességét, az energiafelhasználást és hasonlókat szoktak az élet definíciójának tartani, ám számos esetben ezek alapján sem különíthető el az élő és az élettelen. Az emberi élet kezdetének (és végének) határai szintén nem könnyen azonosíthatók – folytatja Prete. Mindkét esetben sokkal inkább folyamatról van szó, mintsem egy könnyen meghatározható pillanatról. Nem meglepő, hogy a fogantatás pillanatát még a biológusok sem tudják egyértelműen meghatározni. Egyes megközelítések szerint az ivarsejtek összeolvadását tekintik annak (ami persze önmagában is folyamat, hiszen a hímivarsejtnek a petesejt több rétegén kell átjutnia), noha az összeolvadás után még ki kell alakulnia a két kromoszómapárból az újnak. Mások viszont a petevezetékben megtermékenyült zigótát még nem tekintik élőlénynek, csak a még mindig fél milliméternél is kisebb blasztocita beágyazódásától számítják a fogantatást.

Sőt, az is kérdéses, hogy biológiai szempontból milyen jelentősége van a texasi szigorításban döntő szerepet játszó első szívverésnek. Prete szerint ugyanis az első szívverés nem vízválasztó sem az élet, de még csak az önálló életre való képesség szempontjából sem. Nem véletlen, hogy a Legfelsőbb Bíróság az abortusz szabályozását meghatározó amerikai precedensben is azzal legalizálta a terhességmegszakítást a 24. héttel bezárólag, hogy az embrió addigra válik életképessé. Arról nem is szólva, hogy az első szívdobbanás ideje még csak nem is határozható meg pontosan, hiszen valamiféle pulzálás és keringés már jóval a szív kialakulása előtt megindul.

Cikkében Prete hangsúlyozza, hogy nem az abortusz szigorításának ügyében akar állást foglalni, pusztán annyit állít, hogy bármilyen kényelmesnek tűnik is, nem lehet pusztán biológiai alapon eldönteni a kérdést, vagyis nem spórolható meg az ideológiai vita és az etikai mérlegelés. Prete eszmefuttatása arra világít rá, hogy legalábbis részben világnézetünk által befolyásolt szemantikai kérdés, hogy mikortól tekintjük életnek az életet. És mivel nem lehet az emberi élet kezdetét pusztán biológiai tényekkel meghatározni, nem is alapozhatjuk erre az abortusszal kapcsolatos jogot.

A dolog érdekessége, hogy valójában az első szívverésre hivatkozó texasi törvényjavaslat sem pusztán a biológiára hivatkozik. Ezt már csak azért sem tehetné, mert ha komolyan vesszük, hogy az élet a fogantatással kezdődik (bárhogyan is definiáljuk azt), akkor a zigóta elpusztítását már az első szívverés előtt is gyilkosságnak kellene tekintenünk. Márpedig a törvény a hatodik hétig engedélyezi az abortuszt, leszámítva azon eseteket, amikor a terhesség a terhes nő életét veszélyezteti. Ráadásul a törvény még a hatodik hét utáni abortuszt sem emberölésként szankcionálja: a beavatkozásban segédkezőket 10 ezer dollárig terhelő bírsággal sújtja, ám a terhességmegszakítást kérő nőt egyáltalán nem bünteti. Vagyis a biológiai evidenciákra hivatkozók nem következetesek.