„Ellentétben a korábbi orosz konfliktusokkal, az ukrajnai háború eszkalációja a Nyugat háborúba sodródásához vezethet” – latolgatja aggodalmasan John Daniel Davidson, a radikális jobboldali Federalist szerkesztője az Oroszország és a NATO közötti esetleges fegyveres konfliktus esélyét.

A NATO és tagállamai fegyverekkel segítik az ukrajnai honvédő háborút az orosz agresszióval szemben. Amennyire ezt a hírekből ki lehet hámozni, nem is sikertelenül. Az elemzők többsége egyetért abban, hogy a nyugati kézifegyverek és a vállról indítható páncéltörők, illetve légvédelmi rakéták jelentősen lassítják az orosz előrenyomulást. Mindazonáltal vannak, akik ezt is kevésnek tartják, és ennél is többet, tankokat, vadászgépeket várnak a NATO-tól, sőt, Ukrajna azt kéri, hogy repüléstilalmi zóna létesüljön Ukrajna légterében. A NATO és Washington szerint ezek a lépések azzal járnának, hogy a Nyugat közvetlen katonai konfliktusba kerül Oroszországgal.

Nincsen rá pontos szabály, hogy meddig mehetnek el a semleges államok egy háborús fél támogatásában anélkül, hogy maguk is belecsúsznának a konfliktusba, figyelmeztet Davidson. Elismeri, hogy a hidegháború idejének proxy háborúi nem vezettek a nagyhatalmak közötti nyílt konfliktushoz akkor sem, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió nyíltan, fegyverekkel, szakértőkkel és kiképzőtisztekkel támogatta az ellenséges feleket. Sőt, azok a háborúk sem eszkalálódtak, amelyeknek az egyik nagyhatalom aktív hadviselője volt. Moszkva aktívan segítette a vietnámi kommunista ellenállókat, Amerika pedig Afganisztánban felfegyverezte a szovjet offenzívával szembeszálló mudzsáhidokat. És még csak az sem vezetett nagyobb konfliktushoz, hogy 2018-ban az amerikai különleges alakulatok több száz orosz katonát öltek meg a szíriai Khashamban. Davidson hozzáteszi, hogy Moszkva végül a kubai rakétaválságban is meghátrált (igaz, arról nem tesz említést, hogy Kennedy elnök is meghátrált, hiszen kivonta Törökországból és Dél-Olaszországból az amerikai nukleáris fegyvereket).

Ám a fenti precedensek alapján tévedés biztosra venni, hogy Ukrajna esetében is így lesz, és Oroszország eltűri a nyugati fegyverszállításokat, feltéve, hogy NATO-katonákat nem küldenek Ukrajnába. Moszkva ugyanis Afganisztánt, Vietnámot, Szíriát és Kubát nem tekintette olyan stratégiai jelentőségűnek, mint Ukrajnát. Lehet, hogy ez paranoia Putyinnál, ő mindenesetre Oroszország biztonságának kulcsát látja Ukrajnában, és ezért szinte bármire képes, hogy elérje célját – véli Davidson.

Mindebből arra a következtetésre jut, hogy a NATO és Amerika a háborút kockáztatja, ha megpróbálja megfékezni Putyint. „Ha ezen az úton megyünk tovább, akkor belecsúszunk az Oroszország elleni háborúba” – figyelmeztet. Oroszország azóta, hogy e cikk megjelent, közölte is, hogy célpontnak tekinti és esetleg megtámadja az Ukrajnának fegyvert szállító járműveket. Nemcsak a fegyverszállítások és a szankciók fenyegetnek azonban kelet–nyugati háborúval, hanem az is, hogy az amerikai kormány sem hajlik a kompromisszumos megoldásra, és Zelenszkij ukrán elnökhöz hasonlóan az orosz csapatok azonnali és teljes kivonását követeli. Putyin elnök pedig nemhogy erre nem hajlandó, hanem – mint szombaton közölte Macron francia elnökkel és Scholz német kancellárral –, még tűzszünetre sem.