„Az állam és az egyház szövetsége erősíti a Putyin-rezsim és a háború támogatottságát” – olvassuk a Humanistischer Pressedienst német kulturális hírügynökség beszámolóját a Vallás és modernitás című német nyelvű kötet bemutatójáról.
A könyv szerzői Detlef Pollack münsteri vallásszociológus, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen oktató kollégája, Rosta Gergely összehasonlító esettanulmányokban vizsgálják a modernizáció és a vallás viszonyát. Arra mutatnak rá, hogy szemben a klasszikus Max Weber-i elmélettel, a vallás nem okvetlenül tűnik el a fejlett társadalmakban. Különösen azokban a modern államokban erős a szerepe, ahol a vallási identitás egyéb identitások részét képezi, például a nemzeti identitás eleme lesz, avagy a politikai hovatartozáshoz kapcsolódik.
Oroszországban is ezt figyelhetjük meg. Harminc éve az oroszok 44 százaléka volt vallásos, ma viszont már 78 százalékuk. A hívők többsége az Orosz Ortodox Egyház követője, s azért lettek sokkal többen, mert a Szovjetunió társadalmi és a gazdasági összeomlása közepette sokan a vallásban találtak menedéket. Az Orosz Ortodox Egyház nemcsak spirituális támaszt nyújtott, hanem egyúttal a nemzeti identitás sarokkövévé vált. „A többség úgy gondolja, hogy csak az ortodoxok lehetnek igazi oroszok.” Az ortodox egyháznak döntő szerepe volt abban, hogy az orosz nép visszanyerje önbecsülését és büszkeségét. A kötetből kiderül, hogy 1992-ben az oroszok mindössze 13 százaléka tartotta nemzetét történelmi szempontból jelentősnek, ma viszont már 62 százalék vélekedik így.
Carl von Clausewitz elhíresült magyarázata szerint a háború a politika folytatása más eszközökkel. Az Ukrajna elleni orosz agresszió esetében a háború inkább a kultúrharc folytatása. Putyin az Orosz Ortodox Egyházzal karöltve készítette fel az orosz népet a hanyatló liberális Nyugattal szembeni harcra. A mindig is konzervatív ortodox egyház a hagyományos orosz értékek védelmében lép fel, bírálja a modern Nyugatot és jellemző életformáját. Ahogyan Putyin, úgy Kirill pátriárka is rendszeresen értekezik arról, hogy a Nyugat nemcsak katonai és gazdasági, hanem kulturális értelemben is fenyegeti az oroszokat, kultúrájukat és nemzeti önazonosságukat. Kirill az emberi jogokat eretnekségnek nevezte, amely ellen az ortodox egyháznak védekeznie kell. Mindketten előszeretettel okolják a Nyugatot Oroszország sok bajáért, és a vele szembeni küzdelmet a gonosz elleni harcnak tartják. „E világnézet szerint a kulturális sokszínűség, a homoszexualitás és a véleményszabadság veszélyezteti az orosz kultúrát” – mondta Pollack a könyvbemutatón. És abban is egyetértés van az állam- és az egyházfő között, hogy az ukránokat és Ukrajnát mindketten az „orosz világ” részének tekintik. Cserébe az ideológiai háttérmunkáért, az állam bőkezű anyagi és intézményi támogatást nyújt az egyháznak. Az ortodox kultúra tanulmányozása kötelező tananyag az iskolában, az egyház adókedvezményeket és állami támogatást élvez.
Mint Pollack a könyvbemutatón felhívta rá a figyelmet, állam és egyház szimbiózisa a háború közben is érezteti hatását. Kirill pátriárka nyíltan támogatja Putyint, és a háborút metafizikai jelentőségűnek tartja. Néhány napja említette, a háborút a nyugati és az orosz civilizáció közötti harcnak tekinti, amelynek az a tétje, hogy sikerül-e Oroszországot megvédeni a nyugati kulturális térfoglalástól, a liberális mételytől, amelyet Kirill szerint mindennél jobban illusztrálnak a melegbüszkeség-felvonulások.
A szerzők utalnak rá, hogy Kirill politikai szerepvállalása és főleg a háborúval kapcsolatos kijelentései nagy hullámokat vertek az ukrajnai ortodox hívek körében. Az Ukrán Ortodox Egyház már korábban kiszakadt az Orosz Ortodox Egyházból, saját pátriárkát követ és az ukrán önállóságot támogatja. Az ukrajnai ortodoxok egy jelentős része azonban továbbra is a moszkvai pátriárka alá tartozó felekezetek tagja, csakhogy ők ennek ellenére szintén elítélték az orosz agressziót.