„Jobb gyávának lenni, mint halottnak” – olvassuk a Franzobel művésznéven ismert Franz Stefan Griebl osztrák író véleménycikkét a Standardban.

Miközben a világ számos állama pénzzel és fegyverrel támogatja Ukrajna honvédő háborúját, az állampolgárok körében koránt sincs egyetértés ez ügyben. Az Ipsos 27 országot felölelő felmérése szerint többen ellenzik a fegyverszállítást, mint ahányan támogatják. Igaz, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a többség fegyverszállítás-párti, és a németek többsége helyesli a nehézfegyverek átadását is, amelyről éppen a héten döntött a kormány.

A kutatásokból kiviláglik, hogy sokan félnek a háború továbbterjedésétől. Sokan minden bizonnyal ebbéli félelmük okán nem támogatják Ukrajna felfegyverzését. Franzobel is tart ettől, de elsősorban nem erre hivatkozik. Elismeri, hogy a hazájukért harcoló „tartalékos Rambók” és a Bahamákra menekülés helyett Ukrajnában maradó politikusok hősiesen viselkednek. Csakhogy a honvédő harcnak szörnyű ára van. Több ezer ukrán és orosz katona, illetve ukrán polgár esett a harcok áldozatául, és számos várost rommá lőttek. „És minél tovább szállítja a Nyugat a fegyvereket, annál tovább tart a mészárlás” – figyelmeztet Franzobel, hozzátéve, hogy ráadásul erőszakspirál alakul ki, ahogyan a felek egyre durvább eszközöket és módszereket alkalmaznak. Arról nem is szólva, hogy a militáns gondolkozás és az erőszak egyre inkább hétköznapjaink és a normalitás részévé válik.

Ezért jobb lenne, ha az ukránok minél előbb megadnák magukat, még akkor is „ha ezzel Ukrajna ideiglenesen eltűnik a térképről” – javasolja az osztrák regényíró. A fegyveres ellenállás – állítja Franzobel – még akkor sem éri meg, ha esetleg sikerre vezet. Szerinte sokkal hatékonyabb lenne Oroszországot gazdasági szankciókkal térdre kényszeríteni. Úgy gondolja, hogy „az ukránokat hősi halálra bíztató nyugatiak” erre nem akarják rászánni magukat, hiszen az orosz energiahordozók hiánya őket is sújtaná.

Franzobel nem áll egyedül e véleményével. Német értelmiségiek szintén a háború elhúzódásától tartva kérték nyílt levélben a német kormánytól, ne szállítson nehézfegyvereket Ukrajnának. A levél aláírói indítványozták, hogy a német kormány inkább vegye rá az ukránokat, hogy tegyék le a fegyvert és kezdjenek tárgyalásokba.

Franzobel bölcs maradt volna, ha hallgat – reagál felháborodottan Paul Jandl irodalomkritikus a Neue Zürcher Zeitungban. Jandl szerint az osztrák író nemcsak ostoba, de érzéketlen is. Franzobel összemossa az áldozatokat és a bűnösöket, amikor a hazájukért életüket kockáztató ukránokat tesztoszterontúltengésben szenvedő macsóknak nevezi, azt sugallva, hogy a vérontásért őket, és nem az orosz diktátort, Putyint terheli a felelősség. Cikke végén Jandl azon mereng, hogy vajon Franzobel pacifizmusa akkor is kitartana-e, ha Putyin Ukrajna után tovább nyomulna, és újabb országokat akarna letörölni a térképről.

Hasonlóan botrányosnak tartja az Ukrajna kapitulációjára vonatkozó javaslatokat Monika Maron német író is. Maron arra figyelmeztet, hogy a Franzobel által is követett stratégiai pacifizmus logikája mentén mindjárt a Baltikumot és Moldovát is át kellene adni Putyinnak, hiszen azzal biztosan elejét lehetne venni az esetleges további háborúzásnak.

Ennél is keményebben fogalmaz Sascha Lobo, amikor a Spiegelben „lumpenpacifizmusnak” nevezi azt az álláspontot, amely Ukrajna felfegyverzését a béke és az erőszakmentesség nevében ellenzi, s amely a német szociáldemokrata párt soraiban és az evangélikus egyházban is megjelent. Felidézi, hogy Gandhi 1938-ban a zsidóknak is a pacifizmust ajánlgatta, mint olyan megoldást, amely hatékonynak bizonyulhat a nácizmussal szemben. Gyakorolták is, de hisz’ nem volt más választásuk. Nem úgy Ukrajnának.