A teljes foglalkoztatottságot sok szakember és politikus illúziónak, vagy egyenesen beválthatatlan, demagóg politikai ígéretnek tekinti. Pedig Nobel-díjas közgazdászok is hisznek benne.

„Az ötven évnél fiatalabb amerikaiak már nem is tudják, hogy a teljes foglalkoztatottság egykor komoly politikai cél volt” – írja Louis Uchitelle, a New York Times gazdasági tudósítója.

1944-ben Roosevelt elnök az alapvető emberi jogok közé sorolta a munkához való jogot. A hetvenes években újra előkerült a terv. A kongresszus elfogadta az alacsony inflációt és a teljes foglalkoztatottságot egyaránt fontos célnak tekintő Humphrey–Hawkins törvényt.

Később azonban mindinkább egymást kizáró célnak kezdték tekinteni. „Csaknem két évtizeden át így hangzott a közgazdászok és politikusok alapelve: A túl alacsony munkanélküliség a bérek növekedéséhez vezet. A növekvő bérköltségek miatt a munkaadóknak árat kell emelnie. Ez inflációt gerjeszt, ami még a munkanélküliség növekedésénél is rosszabb.”

Ezt az alapelvet követte az amerikai jegybank szerepét betöltő FED is. Ha a munkanélküliség gyorsan csökkent, az inflációt megakadályozandó, kamatot emeltek. Ettől aztán újra több lett a munkanélküli, és továbbra sem kellett félni az inflációtól.

De azért ma is akadnak, akik nem fogadják el a többség által kétségbevonhatatlan igazságnak hitt felfogást. Köztük nemcsak demagógnak tartott politikusok, hanem tekintélyes közgazdászok is. Amartya Sen, az 1998-ban Nobel-díjjal kitüntetett közgazdász a mai napig a szavazati joggal egyenlő fontosságúnak tartja a munkához való jogot. Szerinte túlzott az inflációtól való félelem, és az igazi társadalmi probléma a munkanélküliség.

Azok, akik nem tartják illúziónak a teljes foglalkoztatottságot, főleg a piactól várják a megvalósítását – írja Uchitelle. Pedig eddig nem váltak be a piachoz fűzött remények. „Egy olyan társadalomban, ahol a teljes foglalkoztatottságot törvény írja elő, az államnak kell munkalehetőséget biztosítania azoknak, akik a magánszektorban nem tudnak elhelyezkedni.”

William A. Darity közgazdászprofesszor azok közé tartozik, akik azt szeretnék, hogy az állam segítségével valósuljon meg a teljes foglalkoztatottság. A hetvenes évek közepén meghirdetett foglalkoztatási program, a CETA újjáélesztését javasolja. A CETA lehetővé tette, hogy állami pénzből közfeladatok ellátására munkanélkülieket alkalmazzanak.

A tengeren innen is felmerültek hasonló tervek. Tony Blair brit miniszterelnök valószínű utódja, Gordon Brown önkéntes békehadtestet szervez, bár teljes foglalkoztatottságról ő nem beszél.

Az EU-ban viszont nyíltan beszélnek róla. A lisszaboni stratégia egyik legfontosabb eleme, hogy 2010-re megvalósuljon a teljes foglalkoztatottság. Emellett még a „világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává” is kellene válnia az uniónak az évtized végére.