„A 26 államban, amely valószínűleg korlátozni vagy tiltani fogja az abortuszt, most, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezt lehetővé tette, fájdalmas gazdasági következményekkel kell számolni, hiszen ott már most is az átlagnál alacsonyabbak a bérek, kevesebb a munkaerő és nehezebben elérhetőek az egészségügyi szolgáltatások” – figyelmeztet a CNN műsorában Heidi Shierholz, a washingtoni baloldali Gazdaságpolitikai Intézet elnöke.

A CNN rajta kívül egész sor más szakértőt is megszólaltat, akik mind azt hangoztatják, hogy ha a nők nem választhatják meg, mikor szüljenek gyereket, azt alaposan megszenvedi majd a szakmai pályafutásuk és az anyagi helyzetük, következésképp az egész nemzetgazdaság is. Egyikük, David Slusky kansasi közgazdászprofesszor arra mutat rá, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése következtében nyilván sok abortuszklinika bezár, pedig ezek nőgyógyászati tanácsadással is foglalkoznak, s minden egyes nő ennek következtében beálló halála nagy veszteség a nemzetgazdaságnak, hiszen a társadalom jelentős erőforrásokat szentelt taníttatásukra. Az abortuszról, mint morális problémáról nem esik szó a műsorban.

A Wired magazinban Maryn Mckenna úgy fogalmaz, hogy az abortusz alkotmányos joga későbbre tolta ki a gyermekvállalást, növelte a nők részvételét a felsőoktatásban és a munkapiacon, és gazdaságilag jobb helyzetbe hozta a családokat. Mint az előzőekben, itt sem merül fel, hogy nem az abortusz a családtervezés egyetlen módja, pedig a szerzők maguk is feltehetően más módszereket alkalmaznak, s az abortusz inkább a hátrányos helyzetű rétegek körében tömeges megoldás. Mckenna Philip N. Cohen marylandi szociológiaprofesszort idézi, aki szerint az abortusz joga kulcsfontosságú a nők társadalmi emelkedése szempontjából, s ily módon a demokrácia alapvető tényezője. A Wired szerzője attól tart, hogy Amerika most visszatér az 1973 előtti helyzethez: akkor is az egyes államok szabták meg, engedélyezik-e az abortuszt, és ahol tiltották, onnan a várandós anyák más államokba vándoroltak magzatelhajtásra – már amelyik megengedhette magának. Caitlin Knowles Myers vermonti közgazdász úgy számol, hogy az Egyesült Államokban évente százezer nő nem jut majd hozzá a kívánt abortuszhoz, ezzel romlik a gazdasági helyzetük, továbbá a megszületett vagy megszületendő gyermekeiké is. Végül Mckenna egy kutatás eredményeit ismerteti, amelyben öt éven át követtek ezer nőt, akik mind abortusztért folyamodtak. Akiknek igényét elutasították, mivel terhességük túlságosan előrehaladott állapotban volt, azok között négyszer gyakoribb volt, hogy a szegénységi küszöb alá kerültek, de gyakran megesett, hogy élelmiszerre és utazásra sem volt elég pénzük.

Az amerikai fejleményekre reagálva Franciaországban Macron elnök pártja arra készül, hogy az alkotmányba iktassa az abortusz jogát. A La Croix katolikus lapban Caroline Roux, a VITA szövetség nevű abortuszellenes szervezet helyettes vezetője kerüli a morális és a jogi vitát, mivel e kérdések körül lehetetlennek látja a megegyezést. Arra hívja fel a figyelmet, hogy aki az abortuszt elidegeníthetetlen jognak tekinti, eltekint attól, hogy mennyi igazságtalansággal és szenvedéssel jár a mesterséges terhességmegszakítás. Igazságtalan, mert döntően a szegények folyamodnak hozzá, és igen gyakran nem is jószántukból. Részben mert nincs országos gyermekintézmény-hálózat, másrészt mert nincs gyermekgondozási segély, de még fizetett szülési szabadság sincs. Nem véletlen, hogy a várandós feketebőrű nők négyszer, a spanyolajkúak kétszer akkora gyakorisággal vetetik el magzatukat, mint a fehér nők. Harmadsorban pedig a nőket igen gyakran kifejezetten mások kényszerítik abortuszra: a család, a párjuk. Aztán ott a nemi erőszak esete. Mindenesetre az amerikai hadseregben a nők egynegyedét éri szexuális agresszió. Ez ellen a nem kívánt terhesség esetétől függetlenül is többet kellene tenni. Caroline Roux úgy gondolja, hogy amilyen sok szó esik az abortusz jogáról, olyan kevés arról, hogy miképp lehetne megelőzni az abortuszt. Ezt ő fontosabbnak tartaná.