„A háborút az váltotta ki, hogy a Nyugat Oroszország elleni támaszponttá akarta változtatni Ukrajnát” – állítja a párizsi l’Expressnek adott interjújában John Mearsheimer chicagói politológiaprofesszor.

Mint a Metazinból már több ízben megtapasztalhattuk, Mearsheimer fontosnak tartja, hogy véleménye eredeti legyen, és nem fél szembeszállni a többségi állásponttal. 1993-ban, amikor az egész Nyugat azon dolgozott, hogy Ukrajna mondjon le a Szovjetuniótól örökölt nukleáris arzenáljáról, ő amellett kardoskodott, hogy az ukrán állam maradjon csak atomnagyhatalom, mert ez óvja meg egy esetleges orosz agressziótól. Most, hogy balsejtelmei beigazolódtak, mégis a Nyugatot teszi felelőssé a háborúért. Realista iskolája abból indul ki, hogy ha egyszer a nemzetközi élet nem áll egy felsőbb hatalom ellenőrzése alatt, az országok természetes törekvése lesz, hogy regionális hegemónná váljanak. Emiatt idealistának tartja azokat, akik szerint a nemzetközi életben az igazságosság és a jogi normák hivatottak érvényesülni.

 Ukrajna esetében a nyugati stratégia az idealisták elképzelései szerint alakult – fejtegeti Mearsheimer.  Liberális demokráciát akartak faragni Ukrajnából, továbbá be akarták vonni az Európai Unióba és a NATO-ba. Oroszország az utóbbit megengedhetetlennek tartja, és ezt számtalanszor a nyugatiak tudomására is hozta. Az Egyesült Államok azonban nem volt hajlandó tárgyalni erről Oroszországgal. Emiatt tört ki a háború. A párizsi lap erre reagálva a Metazinból szintén jólismert liberális Anne Applebaumot idézi, aki az orosz propaganda támogatásával vádolta meg Mearsheimert. Mearsheimer ezt azzal rázza le, hogy az efféle vád nem cáfolja az ő érveit. Különben is veszedelmesnek tartja a Nyugat magatartását. Először is azért, mert Oroszország legyőzésére törekszik, márpedig emiatt belátható időn belül nem lesz béke. Az elhúzódó háborúk pedig hajlamosak idővel egyre intenzívebbé válni. Ha Oroszországot sarokba szorítják, a nukleáris fegyver bevetése sem kizárható. Másodsorban Mearsheimer Kínát veszélyesebb kihívónak látja Oroszországnál, és geopolitikai katasztrófának minősíti az ukrajnai háborút, mivel arra kényszeríti Oroszországot, hogy Kína szövetségesévé váljon.

Jaroszlav Trofimov, a Wall Street Journal Pulitzer-díjas vezető külpolitikai szemleírója egészen mást tekint realitásnak: nevezetesen azt, hogy Oroszország minél többet vissza szeretne szerezni mindazokból a területekből, amelyeket valaha birtokolt. Az orosz vezetők ezt a törekvésüket ezidáig abba az elfogadhatóbb magyarázatba csomagolták, miszerint nem tűrhetik el a NATO terjeszkedését. Júniusban azonban Putyin elnök I. Péter cár születésének 350. évfordulója alkalmából kifejtette, hogy akárcsak a nagy előd, ő is azt tekinti küldetésének, hogy rég birtokolt területeket szerezzen vissza. Egyik fő tanácsadója, Vlagyimir Megyinszkij pedig közölte, hogy a területveszteség, amely Oroszországot a Szovjetunió felbomlásával érte, nem örökérvényű. Medvegyev volt elnök és miniszterelnök, ma a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke pedig így fogalmazott: „Ki mondta, hogy Ukrajna két év múlva is ott lesz a világtérképen?” Trofimov ennek megfelelően egyáltalán nem a békülékenységet látja a követendő magatartásnak. Azzal érvel, hogy Putyin elnököt csak felbátorította a 2008-as grúziai behatolás, majd a 2014-es ukrajnai területfoglalást követő lanyha nyugati reakció. Szerinte ebben keresendő a mostani háború oka. Ebből pedig arra következtet, hogy békülékeny gesztusokkal a Nyugat csak tovább bátorítaná az orosz vezetés terjeszkedési törekvéseit.