„Salman Rushdie támadója a síita szélsőséges nézetek és az iráni rezsim lelkes híve volt. Ennek ellenére egyes, a szólásszabadság halálát vizionáló amerikai szerzők máshol, mégpedig az eltörléskultúrában jelölték meg a borzalmas támadás igazi okait” – forrong Aaron R. Hanlon irodalomtörténész a New Republicban.

Hanlon nyilvánvalóan túloz, hiszen senki sem oknak jelölte meg a balos eltörléskultúrát, már csak azért sem, mert évtizedekkel később jött létre, mint a Rushdie-ra kimondott iráni fatva. Tény viszont, hogy a liberális szólásszabadság védelmezői közül többen is hasonlóságot láttak a két jelenség között. Bari Weiss a Rushdie elleni fatvát a baloldal politikai korrektség nevében alkalmazott cenzúrájával állította párhuzamba. Weiss szerint az iszlamisták és a baloldali cenzorok a világnézeti tekintetben bántó verbális megnyilatkozások és a fizikai erőszak összemosásával akarják korlátozni a szólásszabadságot. Graeme Wood szerint a baloldali túlérzékenység hasonló a vallásgyalázást kiáltó iszlamisták érzelmeihez. Hasonló kritikát fogalmazott meg a haladó baloldallal kapcsolatban Adam Gopnik, a New Yorker liberális szerzője is. Cathy Young még ennél is messzebbre ment – egyenesen azt írta, hogy „ha a miénkkel ellentétes véleményt károsnak vagy erőszakosnak tekintjük, akkor már félig védelmünkbe is vettük a késelést”.

Hanlon felszínesnek tekinti az efféle párhuzamokat. Szerinte a Homeini ajatollah által kiadott fatva gyilkosságra való felhívás, ezzel szemben pusztán túlérzékenységre vall, hogy egyesek a transzneműek elleni verbális erőszakkal vádolják J. K. Rowlingot, amiért nem lelkes híve a transznemű mozgalomnak. Hanlon arra is hivatkozik, hogy minden valamire való baloldali határozottan elítélte a Rushdie elleni merényletet.

„A szólásszabadság felkent védelmezői Salman Rushdie megkéselését a baloldal alaptalan elmarasztalására használják, az amerikai jobboldal könyvbetiltásainak veszélyeiről viszont hallgatnak” – folytatja Hanlon. Felidézi, hogy az Egyesült Államok 26 tagállamának összesen 86 iskolakörzetében vannak érvényben szabályok, amelyek kitiltanak egyes könyveket az iskolákból. A több mint ezerötszáz kötetet (egyebek között Margaret Atwood regényét, A Szolgálólány meséjét) azért tették tiltólistára, mert LMBTQ-témákat tárgyalnak. Az iskolában tárgyalható könyvek körüli vita ráadásul olyan hevessé vált, hogy tavaly novemberben már az oktatási minisztériumnak is fel kellett lépnie, miután a konzervatív szülők által kifogásolt köteteket használó tanárokat egyre gyakrabban fenyegetések érték. Ha tényleg szembe akarnak szállni a véleménydiktatúrával és a tekintélyelvűséggel, akkor a szólásszabadság bajnokainak érdemes lenne ezeknek a kérdéseknek is figyelmet szentelniük – javallja Hanlon.