„Interjúalanyaink magukat nem jobboldaliként és nem tekintélyelvűként határozzák meg. Gyakran baloldali vagy liberális környezetben szocializálódtak, fontosnak tartják az önmegvalósítást és kozmopolita értékeket vallanak. Ám közben a szabadságot olyan mértékben tartják abszolút értéknek, hogy az már a tekintélyelvűségre emlékeztet. Bár nem azonosulnak egy erős vezetővel, mint a hagyományos tekintélyelvűek, és nem a tradicionális értékeket képviselik, mégis a tekintélyelvűekre jellemző agresszivitással viseltetnek az olyan emberek és intézmények iránt, akikről azt gondolják, hogy megsértik egyéni jogaikat” – olvassuk a Berliner Zeitung interjúját Oliver Nachtwey és Carolin Amlinger szociológusokkal, a napokban megjelent Beteges szabadság: a libertárius autoritarizmus jellegzetességei című könyv szerzőivel.

Nachtwey és Amlinger a németországi oltásellenes tüntetések kapcsán ismertté vált Querdenker, vagyis „másként gondolkozók” ideológiáját és attitűdjeit vizsgálta. Másokhoz hasonlóan ők is arra jutottak, hogy az oltásellenes mozgalom nem tekinthető szélsőjobboldalinak. Bár akadnak soraiban ilyenek is, és az oltásellenesség a német radikális jobboldal szavazói körében magasabb, sokan baloldali, sőt, kifejezetten szabadságelvű nézeteket vallanak.

Ezért nem is nagyon lehet őket elhelyezni a hagyományos ideológiai koordinátarendszerekben. A szerzők ezt a nehézséget egy új kifejezés megalkotásával igyekeztek áthidalni: „libertárius autoritarizmusnak” nevezték a jelenséget. Mint az interjúban elmagyarázzák, az elsőre ellentmondónak tűnő kifejezéssel arra akartak utalni, hogy a Querdenkerek a libertáriusokhoz hasonlóan az egyéni jogok elsőbbségéből indulnak ki, és csak az olyan állami kényszert tekintik legitimnek, amely az egyéni szabadság védelmét szolgálja, így például elítélik az oltások kötelezővé tételét is. Nachtwey és Amlinger szerint a szabadságuk védelmében akár az autoritárius mozgalmakra emlékeztető módszereket is alkalmaznának.

Az oltástagadók többsége középosztálybeli, sok köztük a diplomás és a vállalkozó. Szemben például a segélyezettekkel, akiknek rászorultságát a hatóságok ellenőrzik, a Querdenkerek nem szorulnak rá az állam gondoskodására, ezért nem is nagyon tapasztalják saját bőrükön, hogy a gondoskodás korlátozással és ellenőrzéssel párosul. Legalábbis így volt ez a koronavírus-járványig. A járvány megfékezése érdekében életbe léptetett korlátozásokat és az egyes szakmákban előírt oltási kötelezettséget ezért szabadságjogaik megsértésének érzékelték. Persze ehhez az is kellett, hogy sokan eleve ezoterikus összeesküvés-elméletek hívei voltak, például a gyermekkori kötelező oltásokat is ellenezték. Sokan egyenesen arról számoltak be, hogy rádöbbentek: diktatúrában élnek. A szerzők itt Lukács György munkáira hivatkozva kifejtik, hogy az oltásellenes burzsoázia tagjai hamis tudatban élnek, és nem ismerik fel, hogy jólétük a neoliberális kapitalista államnak köszönhető. Szélsőséges individualizmusuk miatt az oltáselleneseknek nincsen megfelelő csatornájuk és mozgalmuk elégedetlenségük kifejezésére, és így az egész társadalom legitimitását vonják kétségbe. Minél szélsőségesebbnek nyilvánítják őket, annál inkább elszigetelődnek és radikalizálódnak. Az egyéni szabadságjogok abszolutizmusa így lesz „autoriter”, vagyis demokráciaellenes.

Anna Schneidert, a Welt magazin publicistáját egy csöppet sem győzi meg Nachtwey és Amlinger érvelése. Abszurdnak tartja, hogy a szerzők autoriternek minősítik az oltásellenesek fellépését, hiszen pontosan azt tették, amit a libertárius mozgalmak tenni szoktak: tiltakoztak az egyéni szabadság korlátozása, az atyáskodó állam ellen. Schneider szerint Nacthwey és Amlinger puszta politikai elfogultságból bélyegzi autoriternek az oltásellenes tüntetőket. Az ideológiai jelzők meddő keresése helyett sokkal fontosabbnak tartaná végiggondolni, hogy a hatalommal szemben hagyományosan bizalmatlan szabadelvű oldalon (kevés kivételtől eltekintve) miért fogadták el minden kétség nélkül az egyéni szabadságot szigorúan korlátozó intézkedéseket a járvány idején, és miért bélyegezték gondolkodás nélkül szélsőségesnek a kötelező oltások ellen tiltakozókat.