Hruscsov ötven évvel ezelőtt mondta el történelmi jelentőségű beszédét Sztálin bűneiről. Lánya és unokája nyilatkozik az évfordulón. Nosztalgiával emlékeznek.

„Lenin jellemvonásai: a türelmes együttműködés az emberekkel; a nép kitartó és gondos nevelése; az a képesség, hogy ne kényszerrel, hanem az egész közösség ideológiai befolyásolásával mozgósítson – ezek a tulajdonságok teljesen hiányoztak Sztálinból. Ő elvetette a meggyőzés és nevelés lenini módszereit, az ideológiai küzdelmet az adminisztratív erőszak, a tömeges elnyomás és terror módszerével helyettesítette. Sztálin mindinkább az állam büntető szerveire hagyatkozott, és eközben gyakran megsértette az erkölcsi normákat és a szovjet törvényeket.”

Idézet Nyikita Szergejevics Hruscsov beszédéből, amely ötven évvel ezelőtt, február 25-én hangzott el a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusának zárt ülésén. A beszédet nem hozták le a lapok, de a pártszervezetekben hivatalosan terjesztették. A kinyomtatott szöveget csak zárt ajtók mögött volt szabad olvasni. Persze hamar eljutott a nyugati sajtóhoz. A helyi kommunista pártok aztán egy ideig tagadták a hitelességét.

A bonyolult kiszivárogtatási manővert azért tartották szükségesnek, mert Hruscsov kijelentései, amelyek ma nem hangzanak túlságosan merésznek, az akkori szovjet viszonyok között bombaként robbantak. A szovjet kommunizmus még sokáig fennállt. Az enyhülés időszakát többször is keményebb korszakok követték. De a sztálini terrorhoz nem volt többé visszatérés.

Hogyan emlékeznek az évfordulón Sztálinra és leleplezőjére a Szovjetunióban? A Moscow Times Rada Adzubejt, Hruscsov lányát és Jurij Levadát, a neves társadalomtudóst szólaltatja meg.

A ma 74 éves Rada Adzubej 1956-ban egyetemi hallgató volt. Fogalma sem volt róla, mire készül az apja. Elmeséli, hogy diáktársaival együtt mennyire megdöbbent, és hogy sokakat mennyire radikalizált a beszéd. „De Hruscsov dühösen reagált minden megnyilvánulásra, amely a szovjet rendszer felszámolását vette számításba akár otthon, akár Kelet-Európában.”

Hasonló megdöbbenésről számol be Levada is, aki fiatal újságíró volt a „titkos beszéd” elhangzásának idején, később pedig az orosz szociológia nagy úttörője lett, s mint ilyennek többször is meggyűlt a baja a fennálló hatalommal – legutóbb Putyin alatt.

„Az olvadás csak négy évig tartott – mondta Levada a Moscow Times újságírójának –, és Hruscsov utódja, Leonyid Brezsnyev alatt 18 évig nem volt szabad sem Hruscsovról, sem az ő Sztálin fölött gyakorolt kritikájáról beszélni a szovjet médiában. Oroszország sohasem tagadta meg teljesen Sztálint. Ez az egyik oka annak, hogy megrekedtünk, sőt visszafelé fordulunk. Ma némelyek megpróbálják felújítani vagy legalábbis utánozni a sztálini rezsimet.”

Levadát eltávolították az általa alapított közvélemény-kutató intézetből, de az új igazgató, Vlagyimir Petuhov, jóllehet más hangsúlyokkal, maga is olyan eredményekről számol be, amelyek megerősítik elődje állításait.

Egy felmérésben a megkérdezettek 48 százaléka elítélte a sztálini tisztogatásokat, de 50 százalék helyeselte, hogy Sztálin erős államot hozott létre. Egy másik felmérésben 42 százalék vágyott „egy másik Sztálinra”, bár 52 százalék nem akart a nagy vezérhez hasonló elnököt látni az ország élén.

„Nem romantizálják a sztálini rezsimet – nyilatkozta Petuhov. – Tudják, hogy Sztálin bűnöket követett el, de nem szeretnék, ha az ő emlékével együtt az állam történetét is lerombolnák.”

Nyina Hruscsova, a diktátor leleplezőjének unokája, akiből amerikai professzor lett, arról számol be a Washington Post hasábjain, hogy manapság inkább Hruscsov emlékét akarják kitörölni a történelemből, és az igazat megvallva, ő, a maga részéről ezen nem is nagyon csodálkozik.

„A Szovjetunió1991-ben bekövetkezett összeomlását anarchia követte – írja Hruscsova. – A demokrácia a zűrzavart, bűnözést, nyomort, oligarchiát és csalódottságot jelentette a számunkra. Mi, oroszok rájöttünk, hogy nem is szeretjük ’szabad’ önmagunkat. Évszázadokon át az államból merítettük önbecsülésünket. Visszasírjuk azokat a régi uralkodókat, akik biztosították a rendet, hazafias lelkesedést inspiráltak, és elhitették velünk, hogy nagy nemzet vagyunk.”

Az oroszoknak – véli Hruscsova – erőskezű vezetőre van szükségük, az sem baj, ha félelmetes. Ezért sorakozik fel az ország Putyin mögött.

Amivel nem akarja azt mondani, hogy az oroszok új Sztálinnak tekintik az elnököt. Putyin sajátosan orosz demokratának állítja be magát. A nép nem az atyaistent látja benne, hanem az egyszerű, rendre vágyó orosz ember megtestesítőjét.

Hruscsova szerint már ez is egyfajta felemás demokratizálódás.