„Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon betennénk egy borítékba és a postára bíznánk-e a félmillió dollárt érő nyertes lottószelvényt? Vagy inkább személyesen vinnénk a megfelelő irodába, és átvételi bizonylatot kérnénk a leadásakor?” – kérdezi az American Spectator magazinban Hans von Spakovsky, a konzervatív Heritage Foundation jogvédője.
Az amerikai választási rendszert számos kritika érte az elmúlt évtizedekben. Korábban főleg a választókerületek határainak átrajzolása kapcsán, majd amikor 2000-ben végül a Legfelsőbb Bíróság döntésével zárult le az igen szoros eredményt hozó elnökválasztás, a szavazáshoz használt gépek ügye volt vita tárgya. Újabban a koronavírus-járvány hatására egyre inkább elterjedt levélszavazással kapcsolatban is komoly viták robbantak ki, főleg, miután Trump elnök 2020-ban a szerinte hamis levélszavazatok miatt választási csalást kiáltott.
Spakovsky nem állítja, hogy szervezett csalás történt, mégis aggályosnak tartja a levélszavazást. Egyrészt azért, mert az amerikai posta nem megbízható. New Jersey, Kalifornia és Illinois államokban a postán kiküldött szavazólapok mindössze 84 százaléka ért célba. Ráadásul a levélszavazatok között jóval magasabb az érvénytelen voksok aránya, mint a személyesen leadottak között: 2020-ban félmillió levélszavazatot érvénytelenítettek formai hiba miatt. Nem kevésbé aggasztó, hogy a több mint 90 millió igényelt levélszavazatból mindössze 70 milliót küldtek vissza, és senki sem tudja, mi lett a maradék 20 millióval. Arról nem is beszélve, hogy a levélszavazatok miatt rendkívül hosszúra nyúlik a voksok összeszámolása és hetekbe telik, mire győztest lehet hirdetni.
További gyanakvásra ad okot, hogy több államban lehetőség van a szavazatok szervezett begyűjtésére, amit a pártok ki is használnak. Spakovsky szerint azonban ez visszaélésre adhat lehetőséget (amire a múltban már többször is volt példa). Egyrészt senki sem ellenőrzi a szavazók személyazonosságát, nem ellenőrizhető, így nem garantálható, hogy valóban a szavazásra jogosult személy adta le a voksot. A szavazatok meghamisítása sem zárható ki, és az sem, hogy a pártaktivisták valóban le is adják a begyűjtött szavazatokat, főleg azokat, amelyek nem az ő saját pártjuk jelöltjét támogatják. De ennél is aggályosabb, hogy a szavazatok begyűjtése során a pártaktivisták propagandát folytatva vagy akár nyomást gyakorolva bírhatják szavazásra az amúgy passzív választókat.
Mindennek fényében Spakovsky egyetért azokkal a republikánus politikusokkal, akik jelentősen szűkítenék a levélszavazás lehetőségét, úgy látja ugyanis, hogy csak így érvényesülhet a demokrácia egyik legfontosabb alapelve, a választás tisztasága.
A levélszavazás korlátozása azonban nem lesz könnyű feladat. Mint azt Meredith McGraw a Politicóban kifejti, a baloldal szerint nem a levélszavazás, hanem a republikánusok alaptalan vádaskodásai gyengítik a választás tisztaságába, és vele a demokráciába vetett bizalmat. Azzal vádolják a jobboldalt, hogy ki akarja zárni a választásból a szegényeket és a hátrányos helyzetű etnikai kisebbségeket, mivel ők inkább balra húznának. Az mindenesetre biztos, hogy a 2020-as elnökválasztáson, és kisebb mértékben ugyan, de a 2022-es időközi választáson is a levélszavazatok nagy többségét szinte minden államban a baloldal jelöltjeire adták le. Ami McGraw szerint csöppet sem meglepő annak fényében, hogy a republikánusok illegitimnek tartják a levélszavazást, és ezért kevésbé veszik igénybe. Ahol mégis levélszavazásra mozgósítottak, mint például Texasban, ott nem is kerültek hátrányba a levélszavazatok miatt.
Hasonló következtetésre jut Ned Ryun aktivista és Erik Root politológus a Trump-párti nemzeti konzervatív American Greatness hasábjain. Szerintük a republikánus jobboldalnak a választási rendszer fölötti meddő kesergés helyett a demokratákhoz hasonlóan meg kell szerveznie a levélszavazatok begyűjtését.