„Az eltörléskultúra hisztérikus ellenségei és a társadalmi igazságosságot zászlajukra tűző erőszakoskodók ugyanabban a ragályos kórban szenvednek: túl sok időt töltenek az interneten” – olvassuk a Salon magazinban Amanda Marcotte újévi merengését.

Marcotte baloldali újságíró létére meglehetősen kritikusan tekint a haladó woke kultúrharcosokra, akik a puritánok erkölcsi magabiztosságával állítják, hogy az elnyomás az élet minden területét áthatja, beleértve az elsőre ártatlannak tűnő, pitiáner megnyilvánulásokat is. Hosszan sorolja a példákat a különösen a közösségi oldalakon gyakori woke inkvizíciós hadjáratokról, amelyeknek célja a diszkrimináció, a kirekesztés és a kizsákmányolás eddig észrevétlen formáinak leleplezése. Az a gyanús, ami nem gyanús: minél ártalmatlanabbnak és szándékolatlanabbnak tűnik a leleplezett elnyomás, annál inkább rávilágít, hogy az igazságtalanság átszövi mindennapjainkat és társadalmunkat, olyannyira, hogy már észre sem vesszük az előítéletességet. És persze minél rejtettebb elnyomást fedeznek fel, annál erényesebbnek hihetik magukat az amúgy szorongó, magányos és komplexusokkal küzdő woke erkölcscsőszök.

Az ostoba és frusztrált hisztériát azonban Marcotte nemcsak a baloldali woke kultúrharcosok háza táján fedezi fel, hanem jobboldalon is. A jobboldali kultúrharcosok szerinte ugyanazt a módszert és stratégiát követik, mint baloldali ellenfeleik. A média, és főleg a közösségi oldalak segítségével felnagyítják és eltúlozzák a woke baloldal bagatell túlkapásait, hogy aztán az elszigetelt anekdotákból átfogó világmagyarázatot kreáljanak. Ahogyan a woke progresszívok mindenütt rendszerszintű elnyomást és zsigeri előítéleteket orrontanak, a jobboldali kultúrharcosok a szabadság elleni totalitárius összeesküvésről szőnek elméletet, hogy aztán a morális pánikkeltés módszerével a hagyományos értékek, illetve a szólásszabadság védelmezőjének szerepében tetszeleghessenek.

„A woke-háborúk harcosai mindkét oldalon felnagyítják a másik által képviselt veszélyt, hogy ezzel erősítsék önnön mártírszerepüket” – írja Marcotte. Egyúttal megfogadja, hogy jövőre kevesebb időt tölt az interneten. És javasolja, hogy a radikális nézetek, a szenzációhajhász túlzások, a véleménybuborékok és a zsigeri trollkodás melegágyának számító, elmagányosító közösségi oldalak helyett mások is inkább offline éljék az életüket. A személyes kapcsolatokban ugyanis sokkal elnézőbbek és empatikusabbak vagyunk, és kevésbé ülünk fel a provokációknak, mint az online világban.