„A kijevi vezetésnek kötelessége lenne felhagyni a béketárgyalások kategorikus elutasításával, és elfogadni a tárgyalásos rendezés lehetőségét” – írja Reinhard Merkel hamburgi jogászprofesszor a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

Cikke elején Merkel mind erkölcsi, mind nemzetközi jogi szempontból egyértelműnek látja, hogy Oroszországnak azonnal le kellene állítania az Ukrajna elleni agressziót. Az sem kérdéses, hogy Ukrajnának joga van az önvédelemre. A nemzetközi jog azonban nem írja elő, hogy ezzel a joggal kötelessége élni – érvel Merkel. Sőt, az önvédelem jogának gyakorlása erkölcsi felelősséggel jár, hiszen a védekezés folytatása emberéleteket követel, és rendkívüli pusztítást okoz.  

Attól még, hogy Oroszország jogtalanságot követ el, Ukrajnát is felelősség terheli – állítja Merkel a témába vágó szakirodalmat idézve. Ha például ukrán katonák háborús bűncselekményeket követnek el, ezekért nem okolhatják Oroszországot (mondván, hogy ha Putyin nem támad, akkor az ukrán katonák sem követhettek volna el háborús bűnöket). A tárgyalások elutasításával Ukrajna felelőssé válik a harcok okozta szenvedésért és a kioltott életekért – írja Merkel. Majd hozzáteszi, hogy ha Ukrajna megnyeri is a háborút, lehet, hogy olyan áron, amelyet morális szempontból aligha lehet igazolni.

Okfejtése végén Merkel megjegyzi, hogy a Krím fegyveres visszafoglalása is sértené a nemzetközi jogot, hiszen Oroszország mára stabil államot alakított ki a megszállt területen, ezért jogtalan lenne erőszakkal visszacsatolni a Krímet Ukrajnához. Hozzáteszi, hogy Németországnak már csak ezért is át kellene gondolnia a fegyverszállítást, mert nem zárható ki, hogy a német fegyvereket a Krím visszafoglalását célzó, Merkel szerint illegitim támadásban is felhasználhatnák.

Helmut Philipp Aust berlini nemzetközi jogász minden fontos pontjában vállalhatatlannak tartja Merkel javaslatát. Még akkor is, ha a felvetés merőben elméleti jelentőségű, mivel Oroszország és Ukrajna kölcsönösen elfogadhatatlan igényeket támaszt a béketárgyalások feltételeként. De elméleti szempontból is zavarosnak tartja jogász kollégája érvelését, amely erkölcsi normákra hivatkozik, hogy ezek alapján próbálja legitimálni a nemzetközi joggal ellentétes erőszakos területszerzést. Aust utal arra is, hogy az esetleges területi engedményekkel Ukrajna nem szolgálná polgárai biztonságát, hanem éppenséggel teljesen kiszolgáltatná őket az orosz agresszornak.

Aust szerint Merkel javaslatának legsúlyosabb következménye az lenne, hogy kiüresítené a területi szuverenitás jogelvét, hiszen a stabilitás és a további vérontás elkerülése érdekében elismerné az agresszor Oroszország területszerzését. Aust minden bizonnyal attól tart, hogy a Krím és az újonnan megszállt területek fölötti orosz igények elismerése akár még újabb orosz területszerzésre is ösztönözhetné Oroszországot. Vagy akár más terjeszkedni vágyó államok számára is hivatkozási alapot teremthetne.

Merkel eszmefuttatása nagy felhördülést váltott ki német Kelet-Európa-történészek körében is. Ők sokkal kevésbé finoman fogalmaztak, mint Aust. Szerintük Merkel lényegében az orosz propagandát szajkózza. Patrick Heinemann a Twitteren epésen abszurdnak nevezi Merkel logikáját, és úgy értelmezi, hogy eszerint minél durvább a fenyegetés, annál inkább kötelessége behódolni a fenyegetett országnak. Ha az agresszor atomfegyverek bevetésével terrorizál, akkor Merkel érvelése szerint az azonnali, feltétel nélküli megadás lehet az egyetlen erkölcsös megoldás.