„II. János Pál pápa Európa-központú szemlélete, amelyet a szovjet birodalommal szegezett szembe, rövid epizód volt csupán” – írja lemondóan, nagy visszhangot kiváltó cikkében régi ismerősünk, Ernesto Galli della Loggia a Corriere della Sera hasábjain.

Tényleg harc nélkül feladja Európát a kereszténység, és főképp a római katolikus egyház, amely elsőként jelenítette meg a keresztény vallást Európában? Ezzel a kérdéssel indul a veterán tudós fejtegetése, és habár Galli della Loggia tudja, hogy a benne foglalt állítás túlzó, válasza igenlő. A második világháború óta az egyház immár nem tekinti Európát a világtörténelem középpontjának. A háborúból Európa vesztesként került ki, abban az értelemben, hogy két külső erő, a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok dominanciája alá került. Igaz, nyugati felén sok helyütt kereszténydemokrata pártok kerültek kormányra, de az eredmény nem a nagy konzervatív keresztényfilozófus, Jacques Maritain által megálmodott keresztény társadalom lett. Ellenkezőleg, villámgyorsan hódította meg a földrészt az amerikai mintájú individualista fogyasztói társadalom.

A hatvanas évektől a harmadik világban a szocialista eszmék kezdtek hódítani, s ezek az egyházat sem hagyták érintetlenül. A hívek elsöprő többsége ekkor már Európán kívül élt, természetes tehát, hogy Európa jelentősége egyre csökkent, annál is inkább, mivel az európai országokban rohamosan csökkent a hívők száma. II. János Pál pápa új lendületet adott a hitnek az európaiak körében, de utólag egyértelmű, hogy ez csak átmeneti fellángolás volt. Benedek pápa már a névválasztással is az európai gyökereket kereste, de nem történt semmi, ami közelebb vitt volna a földrész újraevangelizálásához. Ferenc pápa pedig egyfajta szegénység és igazságtalanság elleni mozgalommá gyúrná át az egyházat, amely felfogásból még a Nyugattal szembeni gyanakvás is kiérződik. A kereszténység persze egyetemes, de mégiscsak Európához köti a múltja. Európában még a nem hívők gondolkodását is áthatja a keresztény hagyomány. Az általános, elvont békeóhaj, amelyet az egyház képvisel, az európaiak szemében egyre irreálisabb az elmúlt évek iszlamista erőszakhulláma nyomán. Galli della Loggia szerint az Európától elszakadó egyház az identitását veszti el, és ezzel hozza összefüggésbe, hogy ma már nem is kelt feltűnést egy-egy újabb vatikáni pénzügyi botrány vagy hatalmi viszálykodás.

Galli della Loggia nincs egyedül, a 77 éves Robert Sarah ghánai bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció nyugalmazott prefektusa úgy látja, hogy az egyház marginalizálódik, és ebben maga is hibás. Az Il Foglio közöl részleteket most megjelent könyvéből, amelyben a konzervatív főpap azzal vádolja az egyházat, hogy „langyos, meggyőződés nélküli” alakzat lett, amely zavaros és kétértelmű nyelvezetet használ, világi dolgokban nyilvánít véleményt, amelyekhez nincs meg a szakértelme, viszont elhanyagolja a lelkiséget. A keresztények gyűlölködő csoportokba tömörülnek, szidalmazzák egymást, hogy is lehetne így vonzó a vallás? Az egyháznak abszolút értékeket, „az egyedülvalót, az igazat, a jót, a szépet” kell képviselnie, nem olyan mégoly dicséretes relatív értékek felmutatásában kell élen járnia, amelyeket bármely jótékonysági szervezet is zászlajára tűzhet.

Marcello Veneziani író a Pensiero Storicóban egyetért mindkettejükkel abban, hogy a vallás európai befolyása csökken, de ezt nem választaná el az általános szekularizációtól, és a születésszám csökkenésétől. Reménytelennek látja a földrész újraevangelizálását, de úgy fogalmaz, hogy lemondani róla nem szabad.

Marco Staffolani a Settimana hasábjain nem érti, miért kell szembeállítani a lelkiséget és a társadalmi igazságosság képviseletét. Azt sem fogadja el, hogy amikor Ferenc pápa a világ Európán kívül élő szegényeire koncentrál, akkor feladja a katolikus egyház identitását. A kereszténység nem Európában gyökerezik – fejtegeti –, sőt, kifejezetten Ázsiában vert gyökeret, miután hirdetőinek menekülniük kellett szülőföldjükről. Jézus követőit Antiókiában nevezték először hrisztianosznak, kereszténynek. Ott, ahol ma még gyászolják a rettenetes februári földrengés áldozatait.