„Nem engedhetjük meg, hogy kiragadják kezünkből az 1945-ös győzelmet” – írja győzelemnapi cikképen Borisz Grizlov Izvesztyija hasábjain. Grizlov a kétezres évek elején belügyminiszter volt,  majd a Duma elnöke, és évekig vezette a Putyint támogató Egységes Oroszország pártot. A tavalyi rövidéletű orosz-ukrán tárgyalássorozat idején az orosz tárgyalóküldöttség tagja volt.

Grizlov úgy látja, hogy az ukrajnai „speciális hadművelet” tétje az életerős Oroszország fennmaradása, mint ahogy a Nagy Honvédő Háborúban is az volt. Már az ukrán fegyveres erők akkori és mostani magatartásában is hasonlóságokat lát. A nácik oldalán 250 ezer ukrán harcolt, és ők a polgári lakosság elleni kegyetlenkedésekkel vétették észre magukat. 2014-ben, amikor orosz szakadárok megpróbálták elfoglalni az egész Donyec medencét, több ezer ukrán önkéntes, köztük ezernél is több kétségkívül szélsőjobboldali nacionalista, sőt, neonáci érzelmű fiatal, fontos szerepet játszott abban, hogy ez csak részben sikerült. Grizlov a hivatalos orosz álláspontnak megfelelően népirtásnak minősíti, ami ekkor és a rá következő nyolc évben történt, és ebben szerinte az ukrán fél ugyanazt a szerepet játszotta, mint a második világháború idején.

Grizlov további számos strukturális hasonlóságot is felfedezni vél a két háború között. Például a náci Németország több országot felsorakoztatott maga mellett az Oroszország elleni háborúban (Magyarországot nem említi név szerint). Hitlernek dolgozott egész Európa hadiipara. Most pedig Ukrajna mögött ott áll az Egyesült Államok és Nyugat-Európa. Csakhogy Oroszország – állítja Grizlov – maga mögött tudhatja Kínát, Indiát, az iszlám világot, az ASEAN-országait (Malajziát, a Fülöp-szigeteket, Szingapúrt és Thaiföldet), valamint Afrikát és Latin-Amerikát. Vagyis a földkerekség népességének túlnyomó többségét, amely „maga kíván dönteni életéről”.

Grizlov nem említi, hogy Oroszország indított háborút a szomszédja ellen, hanem úgy látja, hogy a Nyugat Oroszországra uszította Ukrajnát, és ebben is felfedezni vél egy történelmi párthuzamot. A Nyugat – fejtegeti – a második világháború kitörésének pillanatáig abban reménykedett, hogy Hitler megelégszik Kelet-Európával, és vezetői azt gondolták, hogy az ő közbejöttével tudják meggyengíteni vagy megsemmisíteni legfőbb geopolitikai ellenlábasukat. Most – folytatja – ugyanennek a paradigmának a szellemében használjak fegyverként az ukrán nácizmust Oroszország ellen.  A különleges hadművelettel – zárul az elemzés – Oroszország létérdekeit vélelmezi az Ukrajnából és a nyugat felől fenyegető veszedelemmel szemben. A Nagy Honvédő háború örökségéről van szó, és „ezt Oroszország senkinek nem engedi elorozni”.

„Visszafelé is elsülhet, hogy az orosz hivatalosság az ukrajnai háború igazolására használja fel a második világháborús győzelem kultuszát” – írja a Moscow Timesban Jade McGlynn, a londoni King’s College történésze. A Moscow Times az orosz főváros angol nyelvű olvasóinak készült, de harmincegy év után tavaly emigrációba kényszerült, mivel a háború bírálóit börtönbüntetés fenyegeti. Azóta Amsterdamban működik, orosz nyelvű változatával együtt.

McGlynn semmi meglepőt nem talál abban, hogy az orosz propaganda a Nagy honvédő Háborúhoz hasonlítja az Ukrajna elleni támadást. Oroszország ukrán ellenfeleit már a tízes években is egyszerűen náciknak nevezte az orosz állami hírközlés, és mi sem volt egyszerűbb, mint az egykori rettenetes áldozatokra és dicsőségre hivatkozva hatni a haza lakosságra. Igaz, egyúttal Zelenszkij ukrán elnök is a második világháborúval példálózik, csak ő éppen Putyin orosz elnököt hasonlítja Hitlerhez, és a támadás ellen védekező ukrán harcosokat a hajdani Vörös Hadsereghez. Mármost – folytatja McGlynn – elég furcsán hat, hogy az orosz propaganda a legendás sztálingrádi csatához hasonlítja a mai eseményeket, holott ezúttal nem Oroszországot támadta meg egy hatalmas hadsereg hanem fordítva. Ráadásul az orosz csapatok nem tudták elérni eredeti céljukat, már nem is emlegeti a vezetés, hogy a háború célja „Ukrajna nácitlanítása”. Sőt, az orosz alakulatok továbbra is igen rosszul szerepelnek a harcterén. Ebben a helyzetben a Nagy honvédő Háború emlékén eshet folt amiatt, hogy összekötik a mai ukrajnai hadműveletekkel.