„Amióta az eszemet tudom, állandóan az emberi jóság hanyatlása feletti siralmakat hallgatom. ’Régen adni lehetett az emberek szavára’, ’Az én időmben még nem kellett éjszakára bezárni az ajtót’, ’Az emberek már nem törődnek egymással’ és hasonlókat. Ebbe fogok beleőrülni” – olvassuk Adam Mastroianni pszichológus összefoglalóját a minap a Nature magazinban megjelent tanulmányáról.
Matroianni kutatásában azt járta körül, miért érzik úgy az emberek, hogy a világ egyre erkölcstelenebbé válik. Szerzőtársával összesen több mint félmillió kérdőívet felölelő többszáz közvélemény-kutatás adatait feldolgozva megállapítja, hogy az emberek 84 százalékának véleménye szerint ma az emberek kevésbé erkölcsösek, mint régen. A többség úgy érzi, hogy a ma élők kevésbé kedvesek és segítőkészek, mint a korábbi nemzedékek, sőt, a most élők erkölcstelenebbé válnak ahogy öregszenek. Nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is folyamatosnak gondolják az erkölcsi lezüllést. A konzervatívok kicsit nagyobb visszaesést érzékeltek a jószándékban, mint a liberálisok.
A felmérések tanulsága szerint ráadásul már az előző generációk is hasonló arányban vélekedtek így, vagyis ők is az erkölcsök hasonló erodálódásáról számoltak be. Igen ám, csakhogy más kutatások arra világítanak rá, hogy az emberek ma nem kevésbé együttműködők, segítőkészek és őszinték, mint korábban. Sőt, Matrioanni több mint száz, összesen 4,4 millió egyént felölelő kutatás metalemzése alapján állítja, hogy nincs lényeges változás az erkölcsösség mértékével kapcsolatos mindennapi tapasztalatban: az elmúlt évtizedek során nem változott a hétköznapok során megélt erkölcsös és erkölcstelen cselekedetek aránya.
De akkor mi magyarázza, hogy a többség mégis úgy érzi, hanyatlóban vannak az erkölcsök? Hiszen sem az objektív mutatók, sem pedig a szubjektív tapasztalatok nem arról tanúskodnak, hogy egyre rosszabb a világ. Mastrioanni szerint a hanyatláshangulatnak két oka van. Egyrészt az, hogy a televízió, majd az internet elterjedésével egyre több negatív hírt hallunk. Mint számos kutatás rámutatott, az olvasókért és a hallgatókért folytatott kiélezett médiaverseny a szenzációhajhász rossz híreknek kedvez: a tragédiák és a katasztrófák sokkal inkább felkeltik a figyelmet, mint a jó hírek. A másik ok az, hogy a rossz híreket gyorsabban elfelejtjük. Bár már évtizedek óta inkább negatív hírekkel bombáznak minket, a múltban megtapasztalt rossz előbb törlődik emlékezetünkből, így az a benyomásunk keletkezik, mintha régen kevesebb szörnyűség történt volna. Vagyis a szelektív emlékezet szépíti meg a múltat.
Tudománynépszerűsítő összefoglalója végén Mastroianni kilép a szigorúan tudományos diskurzusból, és megjegyzi, hogy kutatásának több fontos tanulsága is van. Egyrészt az, hogy az emberek többsége minden alap és információ nélkül is megdöbbentő magabiztossággal állítja, hogy ma kevésbé erkölcsös a világ, mint régen. Mastroianni ennél is aggasztóbbnak tartja a hanyatlásmítosz lehetséges politikai következményeit. Attól tart ugyanis, hogy az erkölcsök züllésével kapcsolatos alaptalan pesszimizmus a radikális politikának kedvez. Ha az a meggyőződésünk, hogy a világ egyre erkölcstelenebb, akkor hajlamosabbak leszünk a bűnbakkeresésre és olyan erkölcsi despotajelölteket fogunk támogatni, akik a demokratikus normák áthágásával ígérnek erkölcsi megújulást.