„Érez-e majd késztetést a lakosság a választásokon való részvételre, ha feltétel nélküli alapjövedelemben részesül az államtól?” – teszi fel a szónoki kérdést Mary Harrington az Unherd véleményweblapon.

Anglia két településén (egy észak-keleti és egy londoni lakóövezetben) kísérletképpen két éven át havi 1600 fontot kézbesítenek harminc-harminc embernek minden feltétel nélkül. akár munkát is vállalhatnak közben. Hasonló kísérletek a hetvenes évek óta folynak, Amerikában is volt egy tucatnyi, nem is mondhatni, hogy romlott volna a kedvezményezettek élete, sőt, valamelyest még javult is. A programok közül azonban egyetlen egy sem folytatódott. A Metazinban öt évvel ezelőtt is szó volt az ígéretes kísérletekről,  például a finnországiról, amelyről akkor csak azt lehetett tudni, hogy nem folytatódik. Ebből Harrington arra következtet, hogy bár a kezdeményezők egyik esetben sem vallották be, hogy a kísérlet negatív eredménnyel járt, azért mégsem lehetett nagyon sikeres, ha a továbbiakban nem finanszírozta senki. 2020-ban aztán nyilvánosságra kerültek az eredmények, és ezek szerint a program résztvevőinek életminősége marginálisan ugyan, de javult, és valamelyest még több napon át is dolgoztak évente, mint a kontrollcsoport tagjai.

Harringtonnak azonban azon kívül, hogy gazdasági értelemben nem látszik eléggé eredményesnek az ötlet, más baja is van az állampolgári alapjövedelem gondolatával. Éspedig az, hogy így rengeteg ember válna a gazdasági rendszer passzív, csak a fogyasztás terén megjelenő résztvevőjévé. Ez pedig a demokráciát gyengítené.  Az egyszerű polgár akkor kezdett a politika aktív szereplőjévé válni, amikor már tömegek dolgoztak az iparban. A 19. század derekán jött létre a chartista mozgalom, amely több millió embert sorakoztatott fel Angliában a munkások választójogát követelő petíciója, a Charta mögé. Harrington úgy fogalmaz, hogy követelésük azért teljesülhetett, mert szükség volt rájuk.

Ma azonban egyre kevésbé van szükség a munkásokra. Még ha sikerülne is visszatelepíteni a külföldre szervezett ipar egy részét, a munkafolyamattok nagy részét már automata gépsorok végeznék. A mesterséges intelligencia térhódítása nyomán a szolgáltatásokból is rengeteg munkavállaló fog kiszorulni. Yuval Noah Harari, a Metazinból is jólismert polihisztor a berlini székhelyű Igazságos Internettársadalomért Intézet honlapján azt jövendöli, hogy a sodró erejű technológiai változások nyomán egy új dologtalan, ’haszontalan’ osztály jön létre. Peter Dizikes a Massachusetts Institute of Technology honlapján azt fejtegeti, hogy az automatizáció folytán tömegek válnak alkalmatlanná arra, hogy munkát találjanak, s ezzel a nehézségekkel küzdő tömeggel szemben ott áll majd a mesés gazdagságú plutokraták osztálya.

Harrington megállapítása szerint ez nem épp a társadalmi stabilitás legjobb receptje. Elfogadja Harari megállapítását, hogy a haszontalan osztályt majd drogokkal és internetes játékokkal lehet csak lekötni, de hozzáfűzi, hogy ezt hívják progresszív nyelven feltétel nélküli alapjövedelemnek. Nem hiszi azonban, hogy a szóban forgó tömeg túl nagy érdeklődést tanúsítana a választások iránt. A chartisták egy ilyen osztálynál nemigen jártak volna sikerrel a petíciójukkal, de az állam sem látta volna sok okát, hogy engedjen nekik. Ha pedig a kincstár befizetőinek köre maroknyi plutokratából állna, akkor – demokratikus elvek ide, demokratikus szabályok oda – az ő szavuk és érdekük a gyakorlatban mégiscsak többet nyomna a latba, mint a Playstation-függő segélyezetteké. Ezek után Harrington már nem is feltételes módban jósolja meg, hogy a választási rituálék a jövően is hatályban maradnak, ámde egyre kevesebbet számítanak majd, pedig már most is egyre kevesebbet számítanak. Példaképpen egy korábbi cikkére utal, amely arról szól, hogy Nagy-Britanniában a választóközönség kifejezett akarata ellenére gyors ütemben nő az ellenőrizetlen bevándorlás. Megemlíti azt is, hogy egy felmérés szerint az amerikai fiatalok 59 százaléka inkább mondana le szavazati jogáról, mint TikTok-hozzáféréséről.

Végkövetkeztetése úgy szól, hogy ha a feltétel nélküli állampolgári jövedelem általánossá válik, akkor a demokratikus berendezkedés súlytalan lesz, a valódi politikai hatalom pedig az új urak kezében összpontosul.