A génmanipulációról hallván először a klónozásra gondolunk. Kentaurok és hasonló mesés-mitikus szörnyek, tudományos-fantasztikus filmek torzszülöttei jutnak eszünkbe. Jó esetben Dolly, az első klónozással létrehozott birka.

Nina Fedoroff genetikus és Nancy Marie Brown újságíró "Mendel a konyhában: Tudós szemmel a génkezelt élelmiszerekről" című könyvében amellett érvel, hogy nincs okunk a babonás félelemre.

"A gének keresztezése nem újdonság, és nem is a Teremtő szerepében való tetszelgés - olvassuk Richard Manning tanulmánynak beillő recenziójában. - A növények és állatok háziasításának története 10 000 éve, a civilizáció ősrobbanásakor kezdődött. Az ember beavatkozott a természetes kiválasztódás folyamatába. Így lett a farkasból palotapincsi."

A tizenkilencedik és huszadik században a génmanipuláció, Gregor Mendel felfedezéseinek köszönhetően újabb lendületet vett. Tudatosan kezdtek különböző fajokat keresztezni. A keresztezés a modern biotechnológiai eljárásokhoz képest drasztikus beavatkozás természetbe. "A hagyományos növénynemesítési eljárások úgy viszonyulnak a biotechnológiához, mint a hurrikán a lézersugárhoz" - írja Manning.

Ezért "a génkezelt élelmiszerek körüli vita félrevezető. Nem a génmanipulált élelmiszerekkel van baj, hanem általában az élelmiszerekkel." Azzal ugyanis, hogy a "természetes" (vagyis háziasítással és nemesítéssel előállított fajták) nem kellőképp ellenállók és alacsony a terméshozamuk. A géntechnológia erre a problémára keres megoldást, sokszor nagy sikerrel.

Kínában például egy génkezelt, a betegségeknek jobban ellenálló gyapotfajta elterjesztése azt eredményezte, hogy 80%-kal kevesebb növényvédőszert kell használni. "Ennek bizonyára örülnek a környezetvédők, még akkor is, ha a gyapot magját maga a Gonosz, a Monsanto biotechnológiai óriáscég adományozta." A Monsanto által kifejlesztett kukorica esetleges európai behozataláról az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal éppen a múlt héten halasztotta el a döntést.

Egy másik példa a nárciszok génjeinek felhasználásával előállított úgynevezett aranyrizs. Ez a mesterségesen előállított rizs minden természetes fajtánál gazdagabb A vitaminban, és a tudósok szerint rengeteg gyermeket menthetne meg a vakságtól.

Elterjedését két dolog gátolja. Egyrészt a politikai hűhó, amit a génkezelt növények körül csapnak. Másrészt talán még nagyobb akadály a szabadalmi védettség.

Az aranyrizs és más génkezelt növények előállításhoz ugyanis szabadalmazott eljárásokat használnak fel. Az eljárások jogai nagy biotechnológiai óriáscégek, jelen esetben a Monstanto tulajdonában vannak.

A politikai vitákban egyre többet hallani a biodiverzitás és a genetikai környezetszennyezés fogalmáról. Január végén az UNESCO párizsi székházában konferenciát tartottak "Biodiverzitás: tudomány és kormányzás" címmel tudósok, politikusok nem-kormányzati szervezetek és az üzleti szektor képviselőinek részvételével.

A konferencia résztvevői által megfogalmazott deklaráció szerint "ha nem teszünk a biodiverzitás pusztulása ellen, nem tudunk úrrá lenni az éhezésen". Megállapítják továbbá, hogy a biodiverzitás "esztétikai, spirituális, kulturális és kikapcsolódással kapcsolatos értékek forrása". A nyilatkozat azon a meggyőződésen alapul, hogy a "természetes" fajta- és génállomány visszafordíthatatlan károsodást szenved a fokozott emberi beavatkozás következtében.

Fedoroff és Brown könyve viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy amit "természetes" állapotnak neveznek, jelentős részben emberi beavatkozás, méghozzá a mai géntechnológiáknál durvább beavatkozás eredménye. S ezek a technológiák nemcsak azt teszik lehetővé, hogy a hasznos növények ellenállóbb fajtáit állítsuk elő, hanem azt is, hogy feltámasszuk a háziasítás és keresztezés következtében kiveszett növényi sajátosságokat. Akár azt is mondhatnánk, hogy a biotechnológia laborokon keresztül jutunk vissza a természethez.