Károly herceg kiszivárogtatott politikai nézetei alkotmányos vihart keltettek. Némelyek a korona semlegességét féltik. Mások szerint csak pártpolitikába nem árthatja magát koronás fő.

„A brit uralkodók annyira kifürkészhetetlenek, hogy az már a banalitás határát súrolja. Ha van is véleményük a külügyekről vagy a belpolitikáról (és nem mindig lehetünk biztosak, hogy van), a hagyomány azt követeli, tartsák meg maguknak.”

Az ironikus történelmi megállapításra az adott alkalmat a New York Times tudósítójának, hogy miközben a királynő egy fél évszázadon át a politikai diszkréció (vagy közöny) mintaképe volt, a trónörökös megint botrányba keveredett – ezúttal politikai botrányba.

A Mail on Sunday Hong Kong átadása, avagy A Nagy Kínai Házhozszállítás címmel részleteket közölt Károly kiszivárogtatott feljegyzéseiből, amelyeket a hajdani koronagyarmat átadási ceremóniájáról írt 1997-ben. A valóban bulvárlapba illő cím magától a hercegtől származik, és a szöveg is tele van gyilkos megjegyzésekkel. A felsorakozott kommunista főfunkcikat például „visszataszító vén viaszfiguráknak” nevezi.

A trónörökös beperelte a lapot, de az olvasóközönséget nem az érdekelte, hogy megsértették-e Károly magántitkát és szerzői jogait, hanem inkább az, hogy joga van-e beleártani magát a politikába. Különösen azután, hogy a perben kiderült, Károly herceg kritikát is tartalmazó leveleivel rendszeresen bombázza a minisztereket.

„Úgy fogja föl a trónörökös feladatát, hogy az magában foglalja a közvélemény befolyásolását – jelentette ki tanúvallomásában Károly volt sajtótitkára, Mark Bolland. – Szeret úgy beszélni magáról, mint valami máskéntgondolkodóról, aki szembeszáll az uralkodó nézetekkel.”

A trónörökös szokatlan szerepfelfogására a londoni Times is szokatlanul éles hangú szerkesztőségi cikkel reagált: „Lehet, hogy a herceg valóban máskéntgondolkodónak tekinti magát, de akkor nagyon különös munkatáborba van zárva. A lelkiismereti okokból bebörtönzöttek általában láncot viselnek, nem koronát. Károly megsérti azokat a konvenciókat, amelyek lehetővé, sőt Britannia számára kívánatossá teszik az alkotmányos királyságot.”

Több jeles alkotmányjogász – köztük Vernon Bogdanor professzor és Falconer lordkancellár – szerint viszont helyes, ha a trónörökösnek véleménye van a politikai ügyekről. Jogában áll, sőt talán kötelessége is olykor véleményt nyilvánítani – „csak nem szabad átlépnie a pártpolitika határát”.

Erre az álláspontra helyezkedett a miniszterelnök is. Blair igen lojálisan nyilatkozott. Azt mondta, Károly herceg episztolái „nem zavarják a minisztereket”, sőt „igen hasznosak”.

Egy vezető brit publicista, Sir Simon Jenkins szerint az egész vita nevetséges, hiszen az uralkodóháznak úgysincs semmi hatalma. „Teljes képtelenség azt gondolni, hogy a herceg nézetei az orvostudományról, a növénytanról, az építészetről vagy a buddhizmusról veszélyeztetnék az alkotmányos monarchiát. A monarchia absztrakció csupán, a király totem, díszfigura. A korona viselője jelenjen meg az ünnepi alkalmakon, a nézeteinek nincs politikai jelentősége.”