„A radikális baloldal végrehajtotta a hosszú menetelést a bevett intézményeken át” – állapítja meg Christopher F. Rufo konzervatív újságíró és aktivista új, Amerika kulturális forradalma, avagy hogyan hódított meg mindent a radikális baloldal című könyvében.

A New York Postban a szerző részleteket közöl a könyvből, s ezekben azt fejtegeti, hogy miután a hatvanas évek erőszakos, sőt, kifejezetten fegyveres radikális mozgalmárai kudarcot vallottak, azt az utat választották, hogy beépülnek az egyetemekre, ott fokozatosan a maguk radikális ideológiáját honosítják meg, kirekesztik a konzervatívokat, és ezen a réven a társadalom és a gazdaság más fontos intézményeiben is a maguk világnézetét juttatják érvényre. Példái között szerepel a terrorista Weathermen szervezet több vezetője, akik azóta köztiszteletben álló egyetemi előadok, csakúgy, mint a Magyarországon is ismert kommunista aktivista, Angela Davis, aki fegyvert szerzett egy (balul elsült és több halálos áldozatot követelő) túszejtő akcióhoz, majd szintén egyetemi tanár lett. A Black Lives Matter mozgalom őt tekinti példaképének. Az amerikai baloldal szemében ma tudománynak számít a woke ideológia fő tana, a kritikai fajelmélet, amely azt hirdeti, hogy az Egyesült Államok a rasszizmusra, a szexizmusra, a rabszolgaságra és a népirtásra épül, és a fehér embereknek kötelességük megvallani a valamennyiükben lakozó rasszizmust.

A baloldal Rufót tartja radikálisnak, de Richard Hanania politológust nála is radikálisabbnak tekinti. Hanania saját kutatóközpontot és honlapot üzemeltet, és ez utóbbin mintha igazolná is a bírálóit, hiszen Rufo könyve kapcsán úgy fogalmaz hogy a „hosszú menetelés” nyomán az amerikai oktatás intézményeit tőrőlmetszett kommunisták hódították meg, olyan „holdkórosok, akik, ha megtehették volna, mészárlást rendeztek volna amerikai honfitársaik körében”. Hanania elismeri Rufo érdemeit, neki tudja be elsősorban, hogy Donald Trump elnökként kitiltotta a kritikai fajelméletet a szövetségi intézményekből. Megemlíti továbbá, hogy Rufo DeSantis floridai kormányzóval is együttműködik (az egyik floridai egyetem védnöki testületének tagjaként nagy szerepe volt abban, hogy az intézményben megszüntették a sokszínűségi hivatalt és törölték a tanítandó tárgyak közül a kritikai fejelméletet). Megemlíti, hogy az ehhez hasonló esetekben, például amikor konzervatív vezetésű államok tiltják a kritikai fejelmélet oktatását vagy levetetik a könyvtárak polcairól a homoerotikus könyveket, akkor a baloldal a szólásszabadság sérelmét panaszolja fel. Persze ha az egyetemeken asztrológiai tanszékek alakulnának vagy náci ideológiát oktatnának, ők is fel lennének háborodva. Hanania szerint Rufo nem szolgál újdonságokkal, ámde érzelmi töltettel látja el azokat, akik amúgyis ellenzik a woke ideológiát.

Az Unherd webmagazinban Mary Harrington Rufo könyvét ismertetve a trójai háborúval példálózik. Abban látja a párhuzamot, ahogy az attikai sereg falóban juttatta be harcosait Trója bevehetetlen falai mögé. Csakhogy a vezető amerikai anti-woke aktivista (ahogy Rufót nevezi) Trója bevétele után indítja a maga történetét. Immár a hódítók vannak a falakon belül, és Rufo ebből a helyzetből tekint vissza az ostrom történetére. Ennél azonban tovább is megy – folytatódik Harrington fejtegetése. A könyv azt üzeni ugyanis, hogy most újabb ostrom következik, mert a hagyományos amerikai értékek képviselői azon vannak, hogy visszafoglalják az erődöt. Rufo kötete máris a legkelendőbb könyvek szegmensében szerepel az Amazonon, ami azt mutatja, hogy van vevő erre az üzenetre.

A libertárius Reason webmagazinban Paul Matzko történész elismeri, hogy Rufo érzékletesen mutatja be, mi történik, ha zabolátlan aktivisták befolyásuk alá vonnak egyes intézményeket. Azzal vádolja azonban, hogy maga is hasonló módszerekkel akar erre reagálni, ő is a közhatalmat használná fel az ártalmasnak tekintett eszmék kiiktatására. Ő a klasszikus liberalizmust ajánlja az amerikaiaknak, abban bízik ugyanis, hogy az államhatalom korlátozása révén megakadályozhatók a szélsőségek egyeduralmi törekvései.