Az európai kontinensen még a Munkáspárt oldalán álló politikusok is szinte csak a modernizmust, a piacgazdaság melletti kiállást veszik észre Tony Blair és a New Labour politikájában. Holott legalább olyan erős benne a brit vallásos szocializmusra visszanyúló, hagyományos, sőt konzervatív elem – számolt be a Metazin januárban.

A brit miniszterelnök akkor emelkedett hangú cikkben indokolta meg az egymás iránti tisztelet helyreállítása érdekében bevezetendő új kényszerintézkedéseket. Kiállt az ASBO-nak rövidített, az antiszociális magatartást büntető rendeletek mellett, és egyúttal újabb cselekvési tervet hirdetett meg. A kilátásba helyezett felhatalmazás lehetővé teszi, hogy a hatóságok három hónapra akár az otthonukból is kitiltsák az olyan bérlőket, akik félelemben tartják a szomszédokat.

Blair most megint tollat ragadott a a David Cameron vezette konzervatívok folyamatos bírálatai miatt. Az új cikk címe: Nem lerombolni, hanem megvédeni akarom a szabadságot.

„A jobboldal kitalálta, és már néhány baloldali is átvette a vádat, hogy az Új Baloldal autoritárius – olvassuk az Observerben, a Guardian vasárnapi társlapjában. – Nyilvánvaló, hogy miért ezt vetik a szemünkre. Az Új Baloldal szakított a nagy állam hagyományos baloldali elméletével.” Ezért hiába is mondanák, hogy a Munkáspárt az állami szerepvállalás növelésére törekszik. Helyette a szabadságot féltik a baloldal intézkedéseitől.

Blair azzal érvel, hogy kormánya számos új, a szabadságjogokat erősítő törvényt hozott. Az 1998-ban elfogadott Human Rights Act kötelezi a brit bíróságokat az EU emberi jogi előírásainak érvényesítésére. A tavaly hatályba lépett Freedom of Information Act minden állampolgárt feljogosít arra, hogy megismerje a kormányhivatalok eddig bizalmasan kezelt iratait. Szigorították a kampányfinanszírozási előírásokat, és csökkentették a miniszterelnök jogkörét a Lordok Háza tagjainak jelölésében.

„Egy olyan generáció tagja vagyok, amelyet úgy lehetne jellemezni, hogy szigorú a magaviselet, de elnéző az életmód tekintetében. A bűnözőkkel szembeni kemény fellépés híve vagyok, de egyben a homoszexuálisok jogait is támogatom. Az élni és élni hagyni elvében hiszek.”

Az egyéni szabadságot Blair szerint nem az államtól és a rendszabályoktól kell félteni. Épp ellenkezőleg. Szigorú szabályok híján megerősödnek a szervezett bűnözői csoportok, beszivárognak a terroristák és elburjánzik az erőszak.

Blair világossá teszi, hogy továbbra sem lesz elnéző az uszítókkal szemben. Ha kell, a szólásszabadság korlátozásától sem riad vissza. „Nem tűrjük el a terrorizmus dicsőítését. Hiába mondják erre, hogy korlátozzuk a szólásszabadságot. Mert ha nem fékezzük meg az uszító szervezeteket, akkor könnyen elszabadulhat az erőszak.”

A hajthatatlan miniszterelnök jótanácsokkal sem fukarkodik. A jobboldalt is rá akarja beszélni, hogy térjen vissza a hagyományos, rendpárti értékekhez, és támogassa a kormányt, ne a liberálisokkal szövetkezzen.