„Az elhúzódó erőszak nem segít a gázaiak által vágyott jövő elérésében. Az izraeli válaszcsapások nem gyengíteni fogják a terrorizmus iránti szimpátiát, hanem éppen ellenkezőleg, megnehezítik a gázaiak életét és ezzel erősítik a Hamász támogatottságát” – foglalja össze a Foreign Affairsben legfrissebb kutatásának eredményeit Amaney A. Jamal, a Princeton Egyetem politológusa.
A Jamal által vezetett Arab Barometer 2006 óta közöl közvélemény-kutatásokat a Közel-Keletről. A palesztin területeken a legfrissebb reprezentatív felmérés adatfelvétele október elején zajlott, a gázai kérdezőbiztosok október 6-án, a Hamász terrortámadásának előestéjén végeztek a munkával.
A kutatás tanúsága szerint a palesztinok többsége egyáltalán nem támogatja a Hamászt és nem is ért egyet céljaival. A Gázában élők alig harmada bízik a Hamász vezette helyi kormányban, miközben a legtöbben (44 százalék) egyáltalán nem. 78 százalék jelentősnek tartja a korrupció mértékét. A palesztinok döntő többsége nem a szankciókat, hanem a Hamászt okolja az elmúlt évtizedben egyre mélyebb szegénységért. Jamal felidézi, hogy a Világbank adatai szerint a múlt évtizedben a szegénységi küszöb alatt élők aránya 39 százalékról 59 százalékre ugrott Gázában. Az Arab Barometer akkori felmérése szerint a gázaiak 31 százaléka a Hamász vezette kormányt, 29 százalék az inflációt okolta a növekvő nyomorért, és mindössze 16 százalék látta a szankciókban a legfőbb okot.
A palesztin vezetés népszerűtlenségét jól mutatja, hogy a gázai megkérdezetteknek mindössze 26 százaléka gondolta, hogy a Hamász törődik az emberek problémáival, és a Ciszjordániát irányító Palesztin Hatósággal sem sokan leginkább többen elégedettek. A Hamász leginkább a harminc élvnél idősebbek és a szegények körében népszerűtlen. És nemcsak a vezetőkkel, hanem általában a politikájukkal sem értenek egyet. A gázaiak 48 százaléka demokráciában szeretne élni. Jamal megjegyzi, hogy a gázaiak körében csak 26 százalék tartja elfogadhatónak a nem demokratikus kormányzást, és ez az arány alig nagyobb, mint az Egyesült Államokban.
A többség békét szeretne – írja Jamal: 54 százalék az 1993-as oslói egyezmény által körvonalazott két államot szorgalmazó javaslatával ért egyet, 73 százalék békés rendezést szeretne Izraellel, miközben mindössze 20 százalék akart a terrortámadás előtt erőszakos megoldást és támogatta Izrael elpusztítását. A Gázában élők 37 százaléka szorosabbra fűzné a gazdasági kapcsolatokat Amerikával, miközben Iránnal és Oroszországgal csak 32-32 százalék szeretné erősíteni az együttműködést.
A kutatásból az kiviláglik, hogy a gázaiak ragaszkodnak szülőföldjükhöz – jegyzi meg Jamal. A Hamász terrorista akciója előtt 69 százalék úgy nyilatkozott, hogy sosem hagyná el Gázát. Ebből Jamal arra következtet, hogy az izraeli válaszcsapásnak negatív politikai következményei lesznek. Korábbi felmérései ugyanis azt mutatták, minél keményebb szankciókat vezet be Izrael Gáza ellen, annál inkább nő a Hamász támogatottsága, a szankciók enyhítése azonban rendszerint csökkenti a Hamász népszerűségét. Jamal egyenesen úgy fogalmaz, hogy ha az izraeli kormány nem tanúsít önmérsékletet, azzal csak a Hamász malmára hatja a vizet.