„Az izraeli-palesztin konfliktus importja nem érzéki csalódás” – olvassuk a Le Monde-ban Nicolas Lebourg történésztől.
A jobboldali tettesek antiszemita támadásai a nyolcvanas évek elején három év alatt 73 százalékkal estek vissza, és azóta a zsidóknak egyre inkább közel-keleti származású tettesek támadásaitól kell félniük. Kezdetben ritka, viszont több halálos és több tucatnyi sebesült áldozattal járó merényletek történtek. Újabban egy-egy embert ölnek meg iszlamista tettesek, viszont sok száz halálos fenyegetés, becsületsértés történik évente. Most, október 7-e óta ezerkétszáznál tart a számláló.
Egy másik történész, Tal Bruttmann ugyancsak a Le Monde-ban arról értekezik, hogy a holokauszt emléke halványulóban van. A nyílt antiszemita cselekmények a háború után ritkaságszámba mentek, a zsidógyűlölet a társadalom peremére szorult. Mára azonban olyan tömegek jelentek meg a színen, akiknek ez az európai tapasztalat nem sokat jelent. A társasági oldalak pedig felszabadították az antiszemitákat esetleges gátlásaik, félelmeik alól.
Stéphane Kovács, a Le Figaro magyar származású vezető riportere részletesen beszámol néhány jellemző esetről. Idős asszonyt a lépcsőházban inzultálnak, fenyegetnek halállal. Egyedül lakik bevándorló környezetben egy panelház harmadik emeletén, és másfél éve kérelmezi, hogy utaljanak ki neki másik lakást. Másutt hatágú csillagot rajzolnak a bejárati ajtóra, valahol fel is gyújtják az ajtót, másutt többször fel is törik, esetleg azzal a kiegészítéssel, hogy „halál a zsidókra”. Volt már késelés is ez alatt az egy hónap alatt. Diákok igyekeznek felmentetni magukat az iskolalátogatás alól, mert odabent lebüdöszsidózzák őket, s mert a vécé falán is azt olvassák, hogy halál a zsidókra. Franciaországi zsidók leveszik a nevüket a kapucsengő mellől, facebook-oldalukon pedig megváltoztatják a felhasználónevet. Az elkövetők között szélsőbaloldali aktivisták is vannak, miután leismertebb vezetőjük, Jean-Luc Mélenchon olyan kijelentéseket tett, amelyek miatt egy ügyvéd feljelentette rasszista izgatásért.
Luc Ferry filozófus és volt konzervatív kulturális miniszter azt írja a Le Figaróban, hogy az antiszemita támadások elburjánzását az egész nyugati civilizáció elleni gyűlölet fűti. Hagyományosan a keresztény antijudaizmusnak volt hatása a francia társadalomban, a második vatikáni zsinat óra azonban ez erősen visszaszorult. A náci fajelmélet is csak nyomokban maradt meg mára. Ma leginkább egy harmadik típusú antiszemitizmus, a közel-keleti, iszlamista eredetű kelt jogos félelmet a zsidóságban. De van egy negyedik fajtája is, az Amerikából importált woke-izmus egyik leágazása. Erről a Metazinban is szó volt már, mint olyan eszmeáramlatról, amely a nyugati civilizációt a maga történetével és kultúrájával egyetemben a gyarmatosítás felelősének és ily módon elnyomó berendezkedésnek tekinti, Izraelt pedig az utolsó ma is aktív gyarmatosító hatalomnak minősíti. Ferry úgy fogalmaz, hogy ma a woke ideológia szemében a muszlim tömegek a „rabjai a Földnek”, és ha iszlamista szervezetek Izrael ellen harcolnak, csakis igazuk lehet.
A Parlament két házának elnöke közösen hirdetett felvonulást az antiszemitizmus ellen, és a mérsékelt pártok vezetőin kívül Marine Le Pen, a radikális Nemzeti Tömörülés köztársasági elnökjelöltje is felszólította híveit, hogy legyenek ott. Az ingázóknak szánt 20 minutes című hírlap szerint ez újabb lépés a volt szélsőjobboldali párt normalizálásának útján. A franciaországi zsidó szervezetek tanácsa viszont nem örül az újabb támogatónak, hanem ellenzi a Nemzeti Tömörülés híveinek részvételét, mivel pártjuk valaha az egykori náci kollaboránsok menedéke volt. A radikális baloldali Libération is zavarónak tartja a Nemzeti Tömörülés részvételét az antiszemitizmus elleni tüntetésen, de nem annyira zavarónak, mint a szélsőbaloldali Mélenchon Engedetlen Franciaországának távolmaradását.