„Öröm egy kulturális értelemben véve keresztény országban élnem, miközben egyetlen szót sem hiszek el a keresztény tanításból” – közölte Richard Dawkins az LBC brit rádióadó hallgatóival húsvét vasárnapján.
Dawkins biológusként Az önző gén című könyvével, harcos ateistaként Az Isten-téveszme cíművel vált világhírűvé. Most annyiban árnyalta az eddigieket, hogy magáénak érzi a karácsonyi dalokat és a gyönyörű székesegyházakat, pedig nem hívő, sőt, örül is, hogy fogyatkozik az anglikán hívők tábora. Azt azonban veszedelmesnek tartja, hogy a kiürülő gyülekezetek helyére behatolnak a mecsetek. A kereszténység alapvetően jóravaló vallás, ellentétben az iszlámmal, de más alternatíváival is.
Carmel Richardson az American Conservative cikkírója azt a kérdést teszi fel, vajon a kereszténység következmények nélkül vallástalanítható-e, s hogy ha kifogynak a hívek a templomokból, nem költözik-e más vallás népe a helyükre. Dawkins maga adja meg a választ, amikor felpanaszolja, hogy Európát valósággal elárasztják a mecsetek. Különben nem kell ahhoz ateistának lenni, hogy a keresztények megfeleljenek a liberális elvárásoknak: fősodorbeli protestáns felekezetek a szivárványos zászlót tűzik templomaikra, imaházaikra, a washingtoni pünkösdisták pedig azt hirdetik, hogy elkötelezettek az önrendelkezés és a demokrácia Istenadta eszményei mellett. A semlegesített kereszténységet azonban Richardson inkább egyfajta új vallásnak tekinti, amelynek hívei nem Jézust imádják, hanem valamiféle világi politikai eszményeknek hódolnak. Hiába, ha Krisztust eltávolítjuk a templomból, új istenek fognak a helyére költözni. És akkor lehet, hogy Dawkins is a kereszténység védelmére kel majd, ahogy a vallás némely harcos ellenzőjével már megtörtént a múltban.
A Telegraph hasábjain Madeline Grant már az eddigieket is valóságos szentpáli fordulatnak látja: „a damaszkuszi út esete óta nem volt még ekkora pálfordulás”. Mindazonáltal Dawkins álláspontját egyfajta „potyautas magatartásnak” minősíti. Tudniillik az a bizonyos keresztény kultúra, amelyet Dawkins oly nagyra tart, csakis akkor képes fennmaradni, ha lesz elég hívő, aki Dawkins összes intelmeivel dacolva mégiscsak elhiszi azt a sok vallási „képtelenséget”, amitől neki minden haja szála égnek áll.
Grant is azzal érvel, hogy naivitás valamiféle tisztán racionális igazságos világ eljövetelét várni a kereszténység vallástalanításától. De ő nem az iszlám térhódítását hozza fel példának, hanem a skóciai progresszivizmust. Skóciában halad a leggyorsabban előre a vallástalanodás: tíz év alatt 35 százalékkal csökkent a hívek száma, és néhány éven belül 700 keresztény templom és imaház bezárása várható. A hírneves skóciai felvilágosodás szülőhelyén új, intoleráns isteneknek divat hódolni. A gyűlöletbűncselekményekről hozott legfrissebb törvény egyes értelmezések szerint rendőrségi eljárással fenyegeti azt, aki alapvető biológiai ismereteket terjeszt, például, hogy az emberiség kétnemű, vagy hogy biológiai értelemben nem lesz a férfiból nő csak azért, mert úgy gondolja. Angliában sem sokkal jobb a helyzet: ott egy tanárnak rejtőzködnie kell, mert a véleményszabadságról szóló óra keretében meg merte mutatni diákjainak a híres Mohamed-karikatúrát. Szóval, bár kimondatlanul, végül is ő is szóbahozza az iszlám terjedését.
Az LBC rádióban a muszlim Medi Hasan, az Al Jazera televízió volt műsorvezetője, aki ma Zeteo néven saját weboldalt tart fenn, az ilyen jelenségeket az iszlám szélsőségeseinek tulajdonítja, és azt állítja, hogy ilyesmi a keresztény fundamentalisták körében is dívik. Dawkinst azonban iszlamofóbnak nevezi, és felpanaszolja, hogy az iszlám elleni gyűlöletkeltés manapság teljesen elfogadott gyakorlat. Senki sem akad fenn azon, ha Khan londoni polgármestert vagy Skócia muszlim első miniszterét a vallása miatt támadják. Dawkinsnál szerinte most kibújt a szög a zsákból. Eddig általában a vallásokat bírálta, de most kiderült, hogy valójában az iszlámmal van baja.