„Rajta vagy a spektrumon, netán borderline személyiségzavarral küzdesz, vagy pszichopata vagy. Amint megbizonyosodunk a diagnózisról, az osztályozás kategóriái személyes problémává válnak” – írja a New Yorkerben Manvir Singh a mentális betegségek diagnosztizálásának módszertani dilemmáit áttekintő szemle-esszéjében.

A pszichiátriai betegségek besorolása évszázadok óta komoly kihívást jelent a tudósoknak. Az amerikai pszichiáterek diagnosztikai kézikönyve az elmúlt több mint másfél század során jelentős átalakuláson ment át. Nemcsak a mentális zavarok leírása, hanem a kategorizálás rendszere is folyamatosan változik. Egyes betegségek összeolvadnak, mások teljesen megszűnnek, miközben teljesen új diagnózisok is megjelennek.

Az osztályozás és a besorolás szüntelen tudományos vita tárgya. A vitának azonban nem pusztán a diagnosztikában van jelentősége – jegyzi meg Singh. Szemben a növény- és az állatvilág rendszertanával, a mentális problémák leírására használt kategóriarendszer ugyanis hatással van a betegekre is. Mióta a többszörös személyiség kórképét önálló betegségnek minősítették, ugrásszerűen megnőtt a tünetegyüttest magukon felfedezni vélők aránya. A puszta megnevezéstől a kategóriarendszer fogalmai önálló életre kelnek: aminek neve van, azt az emberek valóban létező dolognak tekintik, és ez visszahat a gondolkodásukra és a cselekedeteikre. A mentális betegséget sokan identitásuk részévé teszik, és a diagnózisban megnevezett mentális zavarban magukra ismernek. Végre úgy érzik, hogy megértik, miért viselkednek és érzenek másképp, mint ahogy elvárnák tőlük. Az is előfordul, hogy a diagnózisra hivatkozva magyaráznak olyan normaszegést is, amelynek nem biztos, hogy köze van a betegséghez. Aztán pedig az identitásuk elleni támadásként élik meg, ha az adott betegség elnevezése kikerül a diagnosztika fogalomrendszeréből. Ez történt például akkor, amikor az Asperger-szindróma az autizmusspektrum alesetévé vált. A felháborodás olyan nagy volt, hogy az identitásukban sértett aspergeresek egy csoportja tiltakozásba kezdett a besorolás megváltoztatása ellen.

A betegség identitásteremtő erejét, pontosabban annak fonákját mi sem mutatja jobban, mint a fiatalok körében kialakult közösségi mánia. Figyelemre és elismerésre vágyó tinédzserek, különösen lányok előszeretettel állítják magukról, hogy disszociatív személyiségzavarral vagy Tourette-szindrómával küzdenek, ezzel próbálva különlegessé, mássá, egzotikussá tenni magukat.