Törökország EU-tagságra pályázik, de közben fél szemmel a Közel-Keletet figyeli. Kelet és Nyugat közötti híd szeretne lenni, de a végén lehet, hogy kompország lesz belőle.
Robert L. Pollock, a Wall Street Journal publicistája már tavaly februárban beszámolt arról, hogy Törökországban egyre inkább amerikaellenessé válik a hangulat, s mind jobban lábra kap az antiszemitizmus is.
A közhangulatot vadnál vadabb összeesküvés-elméletek táplálják. Többségük az iszlamista irányzatú Yeni Safakban, Erdogan miniszterelnök kedvenc lapjában jelent meg. „2005. január 9-én arról számolt be a Yeni Safak, hogy az amerikai katonák annyi iraki holttestét dobták az Eufráteszbe, hogy fatvában kellett megtiltani a folyóból származó hal fogyasztását. Az újság rendszeresen cikkez arról, hogy amerikaiak vegyi fegyvert vetettek be Fallúdzsában. Bombahírként közölte, hogy Irakban ezer izraeli katona segíti az amerikai csapatokat. Elregélte azt is, hogy az elpusztult irakiak szerveit az Egyesült Államokban adják el.”
Az összeesküvés-elméletek a szekularista ellenzék lapjaiból sem hiányoznak. „A Hurriet hírül adta, hogy izraeli kommandósok török biztonsági embereket gyilkoltak meg Moszulban. Olyan tudósítás is megjelent a lapban, hogy az USA Indonézia megszállását tervezi.”
Az összeesküvés-elméletek annyira elterjedtek Törökországban, hogy az Egyesült Államok ankarai nagykövete úgy érezte, tudományos konferenciát kell szerveznie annak a téveszmének a cáfolására, amely szerint a cunamit amerikai atomkísérletek okozták. Igen népszerű volt az a nézet is, hogy az Egyesült Államok egy közelgő aszteroida becsapódása miatt gyarmatosítani akarja a Közel-Keletet.
„Csak azért nem merem a nácizmussal párhuzamba állítani a helyzetet – írta Pollock –, mert ami itt folyik, azt még Göbbels is túl durvának ítélte volna.”
„Törökország könnyen kisstílű, paranoid, marginális országgá válhat. Ezzel egyszerre elveszítheti Amerika rokonszenvét és Európa bizalmát” – figyelmeztetett Pollock a tavalyi cikk végén.
Egy év alatt sok víz átfolyt a Boszporuszon. De a helyzet alig változott, legalábbis Pollock idén márciusban írt újabb cikke szerint.
A népszerű összeesküvés-elméletekből sikerfilmet készítettek, ez a Farkasok völgye. A Rambót idéző alkotásban a törökök és az arabok a jók, az amerikaiak és a kurdok a gonoszok. Németországban a CSU, Stoiber bajor miniszterelnök és a zsidók képviselete annyira keresztényellenesnek és antiszemitának találta a filmet, hogy nyomást gyakoroltak a forgalmazóra, és sikerült elérniük, hogy levegyék a műsorról.
„Maga Erdogan miniszterelnök nem utazik amerikaellenességben, és híve az amerikai-török stratégiai együttműködésnek” – ismeri el Pollock újabb írásában. De hozzáteszi, hogy még Erdogan sem ítéli el nyíltan az amerikaellenességet.
Erdogan és pártja, az iszlamista Igazság és Fejlődés Párt jó viszonyra törekszik a közel-keleti arab országokkal. Nem járultak hozzá, hogy az Egyesült Államok török területekről támadja meg Irakot. Februárban meghívták a Hamász vezetőit. A miniszterelnök többször úgy nyilatkozott, hogy nem tartja veszélyesnek, ha Irán atombombát épít.
„Erdogan miniszterelnök azt állítja, hogy olyan Törökországot szeretne, amely a Keletet és Nyugatot összekötő híd szerepét tölti be.” A kérdés csak az, hogy sikerül-e ilyen nagy távolságot átívelő hidat építeni. Ha nem, akkor csak komppal lehet majd közlekedni.