„A baloldal a Dreyfus-ügy óta mindig is elítélte az antiszemitizmust. A zsidóság a védelmezőjét látta a baloldalban. Mi történt, amitől mindez gyökeresen megváltozott?” – kérdezi a Le Pointban Iannis Roder történész.  

1990-ben, amikor Carpentras városában szélsőjobboldali suhancok meggyalázták a helyi zsidó közösség temetőjét, a baloldal még egységesen tiltakozott. Az új évezred kezdete óta azonban, mióta a hasonló esetek vagy ennél súlyosabbak tettesei a külvárosi lakótelepek muszlim lakói közül kerülnek ki, a baloldali radikálisok óvakodnak az elítélő nyilatkozatoktól. A közel-keleti származású fiatalokat a gyarmatosítás áldozatainak tekintik, az áldozatok pedi hogyan is lehetnének rasszisták.

Még ehhez képest is fordulatot hozott azonban a tavalyi év. A radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon pártja, az Engedetlen Franciaország gondosan ügyelt, nehogy terrorista szervezetnek minősítse a Hamászt az Izraelben végrehajtott brutális kegyetlenkedések, gyilkosság-sorozat és tömeges túszszedés nyomán. Annál határozottabban ítélte el Izrael rengeteg áldozattal járó gázai hadműveletét. Népirtásnak minősítette, az izraeli politikai rendszert pedig rendszeresen apartheidnek nevezi, holott az egykori fehértelepes dél-afrikai rendszerben, ahonnan az apartheid szó származik, igazán nem voltak például feketebőrű parlamenti képviselők, a mai Izraelben pedig több arab párt is képviselteti magát a Knesszetben. Roder szerint Jean-Luc Mélenchon pártvezér cinikus megfontolásból követi ezt a politikát: az észak-afrikai bevándorlók generációit kívánja pártja mellé állítani. Emiatt a köreikben dívó antiszemitizmusról nem vesz tudomást. Az antiszemitizmust csak afféle maradványnak tekinti, amely a régi szélsőjobboldal sajátja volt. Annál súlyosabb esetnek minősíti viszont az iszlamofóbiát, olyannyira, hogy a közös baloldali választási kiáltványban is szerepelteti.   

Florian Gulli filozófus a Pensée folyóirat idei első félévi számában arról értekezik, hogy ez a felfogás a hat évtizeddel ezeőtti amerikai Fekete Párducok ideológiájára elékeztet. Az erőszaktól sem visszariadó radikális amerikai mozgalom ugyanis a fehér-ellenes rasszizmust egyedi jelenségnek nevezte, szemben a fekete-ellenessel, amelyet rendszerszintűnek tekintett. A mai radikális francia baloldal ugyanígy ártalmatlannak tartja az úgynevezett posztkoloniális közösségek körében megjelenő zsidóellenes indulatokat, hiszen ezek csak egyének érzelmei és egyének ellen nyilvánulnak meg, rendszerszintű változást azonban nem képesek előidézni. Különben is, Izrael az Engedetlen Franciaország szemében megszálló hatalom, miért ne lehetne rossz véleménnyel valaki azokról, akik együtt éreznek vele? Lehetne, de június közepén egyes muszlim fiatalok azt gondolták, hogy ilyen megfontolásokból antiszemita szidalmak közepette megerőszakolhatnak egy tizenkétéves zsidó iskoláslányt Courbevoie városban. Tavaly négyszer annyi antiszemita cselekményt jegyeztek fel Franciaországan, mint 2022-ben. Szám szerint 1676-ot. És a tettesek nem a radikális jobboldalhoz tartoznak. Marine Le Pen jobboldali párvezér a választás előestéjén úgy nyilatkozott a Le Figaróban, hogy nem tűri el pártjában az antiszemita megnyilvánulásokat. 

Le Pen Nemzeti Tömörülése ellen Új Népfront szerveződött a parlamenti választásokra, és három tagszervezet, a szocialisták, a kommunisták és a zöldek nyilatkozatot adtak ki az antiszemitizmus ellen. Az Engedetlen Franciaország, a szövetség legnagyobb pártja nem csatlakozott, mert – írja a Le Monde – „úgy gondolja, hogy rá más szabályok vonatkoznak”. A radikális baloldali Libérationban Thomas Legrand tiltakozik az ellen, hogy az Engedetlen Franciaországot valóságos ördögnek állítják be, de elismeri, hogy „egyes vezetői vakságról tettek tanúbizonyságot a lappangó antiszemitizmus bizonyos jelenségeivel kapcsolatban”.

Alain Finkielkraut filozófus, akit ért már antiszemita inzultus arab bevándorló tüntetők részéről, egyáltalán nem tartja lappangónak a baloldai antiszemitizmust. Csalódottan állapítja meg, hogy Mélenchonnak töblettámogatást hozott az antiszemita beszéd. Finkielkraut egy másik nyilatkozatában elmondta, hogy sohasem tekintette magát Le Pen hívének, de ha az Engedetlen Franciaországot csak úgy lehetne megállítani, nem habozna a Nemzeti Tömörülésre szavazni.