„Javaslatomat elsősorban a jobboldalról ellenezték, de a baloldal sem mert mellé állni” – írja a Corriere della Serában Andrea Riccardi vallástörténészprofesszor, aki 2012-ben, Mario Monti szakértői kormányában volt integrációs miniszter, s ebben a minőségében akkor a kulturális alapú állampolgárságot javasolta a bevándorlók Olaszországban nevelkedett gyermekeinek.
A kétezertízes évek derekán aztán három baloldali kormány követte egymást, és egyik sem mert hozzányúlni a kérdéshez, Rccardi elmondása szerint mert úgy gondolták, hogy ha megpróbálnák, szavazatokat vesztenének. Igen ám, de mára a közvélemény megváltozott. A kulturális hovatartozás (ius culturae) alapján járó állampolgárság gondolatát az olaszok egyharmada támogatja, miközben születési alapon (ius sanguinis) csak egy kisebbség adna állampolgárságot külföldi állampolgárok gyermekeinek. Riccardi azzal érvel, hogy az ország megváltozott, az emberek ma már nem félnek az idegentől, és büszkén ünneplik Olaszország feketebőrű olimpiai bajnokait. Jó tapasztalataik vannak a gyerek- és idősgondozásban dolgozó külföldiekkel, olyannyira, hogy a megnövekedett kereslet miatt hiány is van belőlük. A 19. és a korai 20. század nem nemzeti kérdése az olaszok lakta területek hovatartozása volt – fejtegeti – mára viszont a bevándorlók leszármazottainak integrációja lett az. Nem engedhető meg, hogy gyermekek százezrei idegenként nőjenek fel Olaszországban, ahonnan nagy többségük sohase fog elköltözni. Olasznak kell őket felnevelni, különben nagy baj lesz. Az olasz társadalom elöregedőben van, de az olasz nyelvnek és kultúrának még van annyi ereje, hogy kézben tartsa és irányítsa a jövő generációk identitását, köztük, a bevándorlók gyermekeiét is. Húsz év múlva ez már nem lesz lehetséges, ha csak most nem gondoskodik az ország arról, hogy a területén születő második-harmadik generációs bevándorlók is olaszok legyenek.
Az ügyben éppen az olimpia utáni napokban fordulat következett be: a jobboldali kormánykoalíció egyik tagja, a néhai Berlusconi miniszterelnök Forza Italia pártja bejelentette, hogy támogatná a ius scholae elvén adandó állampolgárság gondolatát. Antonio Taiani pártelnök arra hivatkozott, hogy az egykori olasz bevándorlók kiváló amerikai hazafiak, s hogy ő egyáltalán nem az illegális bevándorlókra gondol, hanem például a kétszázezernyi ukránra, akit Olaszország az elmúlt két év során befogadott. Hogy majd miképp fog e két csoport gyermekei között különbséget tenni a következő évtizedekben, azt nem fejtette ki. Márpedig a tavaly érkezettek jó kétharmada Afrikából és Ázsiából jött. A külföldi állampolgárok között messze a romániaiak vannak többségben, egymillió fővel, de ők amúgy is uniós állampolgárok. Őket a marokkóiak és a tunéziaiak követik csaknem fél-félmillióval.
Ernesto Galli della Loggia történész-politológust senki se vádolja rasszizmussal, márpedig ő éppen az arab bevándorlók tömegeinek sikertelen integrációja miatt ellenzi, hogy megváltoztassák az állampolgársági törvényt. A Metazin is idézte őt három éve, amint a ius culturae elv alkalmazása ellen érvelt, amely akkor öt iskolai osztály elvégzését is elegendőnek ismerte volna el az állampolgárság megszerzéséhez. Többedik generációs arab bevándorló fiatalok akkor antiszemita tüntetéseket tartottak Olaszország városaiban, és ezt Galli della Loggia a modern olasz identitással ellentétesnek minősítette. Egyszerűen más volt az identitásuk, mint amire az iskola nevelte volna őket – magyarázta.
Az Il Quotidiano számításai szerint a parlament mindkét házában megvolna a többség az iskolázottsági alapú állampolgárság bevezetéséhez. A baloldal legszívesebben születési alapon adná meg az állampolgárságot, de a centrum talán rá tudja venni, hogy érje be ennél kevesebbel.