„Ha az állam nem képes megvédeni polgárait, akkor előbb-utóbb összeütközésbe kerül velük” – figyelmeztetett az LCI TV-hírcsatornán Dominique Reynié politológus. 

Szeptember 21-én egy elvben régesrég kiutasított köztörvényes marokkói bűnöző megtámadott, megerőszakolt, majd megölt egy tizenkilencéves párizsi egyetemista lányt, majd egy parkban elföldelte az áldozat holttestét. Az eset annál is nagyobb hullámokat vet, mert a hatóságok nem voltak képesek érvényt szerezni a kiutasító végzésnek. Évente százezer kiutasító határozat születik, de – mint Serge Sur poitológosprofesszor a külügyminisztérium honlapján közétett tanulmányában írja – csak mintegy hétezer eredményez kiutasítást. A kiutasítások végrehajtásához mindenekelőtt személyi okmányra volna szükség, azt pedig a kiutasítandók gyakran nem tudnak vagy nem akarnak felmutatni. Hazájuk konzulátusa általában nem tesz eleget a kérésnek, hogy bocsásson ki nekik hazatérésre jogosító ideiglenes útlevelet. Közben Franciaország meg sem próbál ellenlépéseket tenni, például zavartalanul bocsát ki vízumot az ilyen országok állampolgárainak.

Bruno Retailleau, a szeptemberben megalakult új kormány jobboldali belügyminisztere úgy tudja, hogy 800 ezer illegális bevándorló tartózkodik Franciaország területén. Bejelentette, hogy véget vet annak, hogy nem hajtják végre a bíróság ítéleteit, és azt ígérte, hogy nem marad süket a többség panaszára. 

A Le Monde vezércikke nyugtalanítónak minősíti a miniszter bejelentését. A kormánynak fogalma sincs róla, mit tegyen a költségvetés rekordhiányával, adót emeljen-e, visszafogja-e a zöld átmenet programját, vagy a közszolgáltatások színvonalából engedjen – írja a liberális lap. Eközben a belügyminiszter bezzeg 48 órával kinevezése után máris bejelentette, mit tervez a bevándorlás ügyével kapcsolatban, és közölte, hogy Franciaország „nem pályaudvari váróterem,” továbbá „véget kell vetni a bevándorlás-ügyi fejetlenségnek”, illetve mivel „a bevándorlás nem véletlen folyamat”, változtatni kell azon, hogy „Franciaország ma a legvonzóbb állam az illegális bevándorlóknak”. A Le Monde azt veti a miniszter szemére, hogy a radikális jobboldal nótáját fújva úgy állítja be a helyzetet, mintha Franciaország bevándorló hordák ostroma alatt állna. A lap abszurdnak tartja, hogy a miniszter demokráciáról beszél, amikor a parlamenti választás második fordulójában a franciák kétharmada a Nemzeti Tömörülés ellen szavazott, vagyis ellenezte azt, ahogy a radikális jobboldal „politikai célokra használja az idegengyűlöletet”. 

Akárhogy is, a Szenátus honlapján Serge Slama grenoble-i államjog-professzor arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európai Unió tagállamai közül Franciaországban adják ki a legtöbb kiutasító határozatot, de ott a legalacsonyabb a kiutasítottak száma.  

A határrendészet volt országos parancsnoka a Le Figaróban arra panaszkodik, hogy sem ember, sem jogi eszköz nincs elég az illegális bevándorlás megfékezéséhez. Az alkotmánybíróság szerepét betöltő Államtanács az idén februárban megtiltotta, hogy a határról visszafordítsák az illegálisan belépni szándékozókat: előbb be kellene szerezniük a szomszéd ország beleegyezését. Mivel azonban a tiltott határátlépés már évek óta nem bűncselekmény, nem tarthatják fogva a belépőket, amíg meg nem érkezik a szomszéd állam válasza. Az Államtanács egyébként megsemmisítette azt a törvényt, amely kimondta volna, hogy az egészségügyi okok fennállása esetén járó állami pénzjuttatásra nem jogosultak az illegális bevándorlók. 

Minderre reagálva a belügyminiszter a Le Figaróban, úgy fogalmazott, hogy hogy a jogállam nem sérül akkor, ha a nem működő jogszabályok helyett újak születnek. A demokrácia viszont erősödik ezzel, mert az állampolgár azt tapaszalja, hogy az állam az ő érdekében cselekszik. Csakhogy a kormány mögött mindössze 166 képviselő áll az 577 tagú Nemzetgyűlésben. A bevándorlás szabályainak szigorításához nyilván elnyerhetné a Nemzeti Tömörülés 142 képviselőjének szavazatát is, de kérdés, hogy ezt megkockáztatja-e.