„Erre a helyzetre nincs gyors megoldás” – írta júliusban Steven M. Teles, a Johns Hopkins Egyetem politológiaprofesszora a Chronicle of Higher Edication hasábjain. A régivágású liberálisoktól várja, hogy fokozatosan utat törnek konzervatív gondolatoknak és konzervatív tanároknak, hogy az egyetemeken helyreálljon a szellemi pluralizmus.
A folyóirat ez után tizenegy egyetemi oktató véleményét kérte ki az ügyről. Egyikük sem tagadta, hogy a konzervatívok, mint ahogy a Metazin is többször beszámolt róla, kiszorulóban vannak az amerikai felsőoktatásból. Hogy azonban ez megváltozhat-e, azzal kapcsolatban csak nagyon halvány reményeik vannak.
Mark Lilla (Columbia Egyetem) arról számol be, hogy centrista liberális lévén, fiatalkorában a baloldaliak jártak az előadásaira, hogy vitatkozzanak vele, ma viszont a centrista jobboldaliak látogatják az óráit, mert úgy érzik, hogy ott tisztelettel bánnak velük és szabadon mondhatnak véleményt.
Roosevelt Montás (Columbia) arra hívja fel a figyelmet, hogy még azok az oktatók is, akik konzervatívnak számítanak, valójában liberálisok, és a progresszív politikát, a progresszív jelölteket támogatják. A diákok pedig óvakodnak attól, hogy megszegjék az uralkodó ortodox nyelvi kódot. Egy diákszervezeti vezető súgva merte csak közölni vele a folyosón, hogy „egy kicsit kapitalista” (a piac és a vállalkozás szabadságának híve).
Elizabeth Corey (Baylor Egyetem) barátait idézi, akik arról panaszkodnak, hogy kollegáik nyíltan ellenségesen fogadnak minden konzervatív gondolatot. Egyiküktől azt hallotta, hogy a Kaliforniai Egyetem egyik kampuszán a tanárok az állások betöltésénél és a felvételiken egyaránt aktívan diszkriminációt alkalmaznak a konzervatívok ellen.
Zena Hitz (St. John’s College) azt panaszolja fel, hogy a progresszív egyetemi közhangulat a vallásosságot is rossz szemmel nézni. A diákok a társadalmi előrejutás előfeltételének érzik, hogy ne fejezzék ki nyilvánosan hitüket. Ha csak nem valamilyen progresszív politikai gondolatba csomagolva.
Brian Leiter (Chicagói Egyetem) szerint a mai amerikai egyetemeken számos olyan tanszék van, amely nem tudományt tanít, a tudomány egyik legfőbb ismérve ugyanis a semlegesség. A tudománytalan oktatást pedig – így a jogászprofesszor – meg kellene szüntetni vagy meg kellene reformálni.
Julie A. Reuben (Harvard) ezzel szemben úgy látja, hogy nagyon is nyílt viták zajlanak az egyetemeken. Amikor mégsem, az azért van, mert a konzervatívok nem hajlandók vitatkozni olyan rendezetlen kérdésekről, amilyen a rendszerszintű rasszizmus és a klímaváltozás. Ő teljesíthetetlennek tartja a semlegesség követelményét, és állítja, hogy az egyetemi közösségnek olyan emberekből kell állnia, akiket „e közösség boldogulásáért való közös elkötelezettség” vezérel.
Tyler Austin Harper (Bates College) természetesnek látja, hogy az egyetemek az úgynevezett progresszív ideológiát követik és várják el. A diákok ugyanis egy kivételezett elithez tartoznak, és az a céljuk, hogy a kulturális, műszaki és pénzügyi elitbe kerüljenek. A progresszív eszmék azt a célt szolgálják, hogy emiatt ne legyen lelkifurdalásuk.
Hasonlóan látja a helyzetet Musa al Gharbi (Columbia) is. Szerinte a jómódú, városi fehér rétegekhez tartozó egyetemi többség mindenkit lenéz, aki másként gondolkodik. Intoleranciája nem korlátozódik a politikai konzervatívokra, hanem kiterjed a szegényekre és az etnikai kisebbségekre is, mert azok amiért a nemek és az identitáspolitika dolgában konzervatívan gondolkodnak
Gregory Conti (Pinceton) Nem a tanárokat tartja felelősnek a konzervatívok háttérbe szorulásáért, hanem az egyetemi hivatalokat. A diákok a mindennapi életben az előadótermeken kívül mással sem találkoznak, mint progresszívnak nevezett kezdeményezésekkel, jelmondatokkal, bizottságokkal. Szerinte eltökélt rektorok és dékánok tudnának ezen változtatni.
Ruth R. Wisse (Harvard) Attól tart, hogy a diagnózis harminc évet késett, és a beteg immár gyógyíthatatlan. Mert ahol a magát progresszívnak nevező irányzat befészkelte magát, ott az ajatollahok makacsságával fog ragaszkodni hatalmához.
John A. Shields (Claremont McKenna College) nem adná fel a harcot. A bevezetőben említett Teleshez hasonlóan a magafajta régimódi liberálisoktól várja, hogy indítsanak olyan kurzusokat, amelyeken a konzervatív gondolat történetét oktatják. Kezdetben már ez is bátorságot öntene a konzervatív fiatalokba, és egy kis pluralizmus tágabb értelemben a társadalomra is jó hatással lenne. Ellenkező esetben az egyetem sírásói leszünk – figyelmeztet.