„Akár a leépülés, akár az apátia okán, de a mai egyetemisták egyre kevesebb könyvet olvasnak” – írja Rose Horowitz publicista az Atlantic magazinban.

Horowitz több tucat egyetemi oktatót meginterjúvolva jutott a fenti idézetben szereplő következtetésre. A megkérdezett főiskolai tanárok kivétel nélkül arról számoltak be, hogy egyre rövidebb olvasmányokat, pontosabban csak olvasmányrészleteket adhatnak fel a diákjaiknak. Az elitegyetemeken egy fokkal jobb a helyzet, de a hallgatók jellemzően még a legjobb egyetemeken sem olvasnak könyveket, hanem inkább csak egy-egy fejezetet vagy részletet. Ami nem is meglepő. hiszen már a középiskolák is egyre kevésbé várják el diákjaiktól, hogy teljes regényeket olvassanak el. Ötven éve a gimnazisták negyven százaléka olvasott évente legalább egy könyvet, ma viszont már csak alig tíz százalékuk. A könyvek olvasása már az általános iskolákban is visszaszorulóban van.

Más felmérések lesújtó képet mutatnak a fiatalok szövegértési képességeiről.  Az amerikai általános iskola negyedik osztályosainak több mint harmada súlyos olvasási nehézségekkel küzd. A középiskola elvégzése után sem sokkal jobb a helyzet. A főiskolára beiratkozó diákok harmada korrepetálásra szorul szövegértésből. A mobiltelefonnal felnövő gyerekek nem képesek hosszú ideig egyazon szövegre összpontosítani. És más fejlett országokban is hasonló jelenségeket tapasztalni.

De még ha tudnának sem nagyon akarnak az egyetemisták könyvet olvasni. Horowitz a Harvard Egyetem felmérését idézi, amely szerint az egyetemisták úgy érzik, hogy karrierjük szempontjából a könyvek olvasása haszontalan. Ha így megy tovább, a könyvek is a bakelitlemezek sorsára jutnak – véli Horowitz. Ez pedig nagy veszteség lesz, mivel a regények olvasása nagyban elősegíti, hogy képesek legyünk mások helyébe képzelni magunkat, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy kifejlődhessen az emberben a társadalmi együttéléshez nélkülözhetetlen együttérzés.

Nem kevésbé borúlátón ír a jelenségről a National Postban Colby Cosh kanadai publicista. Szerinte már az sem segítene, ha betiltanák a mobiltelefonokat. A komoly nagyregények egyszerűen kimennek a divatból, és aki könyvet olvas, az is leginkább a ponyvát és az egyéb könnyű műfajokat keresi. Cosh ezek után azzal a kétes kilátással vigasztalja az olvasót, hogy azért ettől még nem dől össze a világ. Csak éppen átalakul a kultúra.