„A rendszer logikája azt sugallja, hogy úgy végzi majd, mint az a régi: mint egy gyorsan forgó körszinpadon, egymás váltják majd a sír szélén álló vezetők az állam élén” – írja a washingtoni Carnegie Alapítvány weboldalán Andrej Percev, a Rigában működő Meduza orosz online lap munkatársa. A cikk szövege fölött az alapítvány, amely a világ két-három legtekintélyesebb nemzetközi politikatudományi kutatóközpontja közé számít, felhívja a figyelmet arra, hogy az orosz hatóságok nemkívánatos szervezetnek nyilvánították, és óvja az oroszországi olvasót attól, hogy nyilvánosan hivatkozzék a cikkre.
Percev azzal indítja az elemzést, hogy a moszkvai törvényhozás felhatalmazásával Vlagyimir Putyin elnök a legvégső, 70 éves korhatár után is hivatalában tarthatja a szövetségi Nyomozó Bizottság vezetőjét. A 71 éves Alekszandr Basztrikin intézménye a legfőbb hatóság büntetőügyekben, nem véletlen, hogy a Legfőbb Ügyészség szívesen megszabadulna tőle, a 48 éves legfőbb ügyész nem érti ugyanis, mi szükség van fölötte egy ilyen hatóságra. A törvény a Nyomozó Bizottság alkalmazottainak, így vezetőinek is, 65 éves korhatárt szab meg, amely azonban öt évvel meghosszabbítható. Most ez is lejárt, így aztán Putyin elnök kénytelen volt egyszerűen szabad kezet kérni – és kapni – magának ez ügyben. Ha akarja, százéves koráig is hivatalban tarthatja – ha megéri.
A ma 72 éves Putyin 47 éves volt, amikor hatalomra került, és hamar megszabadult az örökölt idős főbürokratáktól. Az államigazgatásban akkor 65 éves nyugdíjkorhatár volt hatályban, kötelező jelleggel, és a Putyin-csapat álmában sem gondolta, hogy huszonöt év múltán még mindig a helyén lesz. Az elnök kifejezetten meg is ígérte, hogy nem marad hivatalban 56 éves kora után, és nem is fogja emelni a korhatárt. De valóban, mire is való a korhatár? Hiszen némelyik hetvenéves többet ér a legtöbb negyvenévesnél. Ha tiszta verseny van a posztokért, ha a döntéshozók szabadon választhatnak, mért ne válasszák a jobbat akkor is, ha öreg? Nos, a korhatárra elsősorban pontosan ezért van – pontosabban volt – szükség, mert nincs szabad verseny a vezető posztokért. Igaz, az Egyesült Államokban például van, mégis hajszál híján két nyolcvanéves férfi versengett az elnöki posztért. De ott legalább csak két cikluson át lehet elnök valaki. Oroszországban is volt hasonló szabály, de Putyin előbb Medvegyev akkori miniszterelnökkel hajtott végre oda-vissza helycserét, majd el is töröltette a korlátot a törvényhozással. Ha olyan a rendszer, hogy az elnök gyakorlatilag leválthatatlan, akkor ugyan miért kellene automatikusan meneszteni vele együtt öregedő munkatársait?
Medvegyev elnökként 60 évre vitte le a korhatárt. Hogy miért? Amikor az oda-vissza-csere után Putyin 2013-ben visszatért az elnöki hivatalba, az elnöki hivatal vezetője, Szergej Ivanov éppen hatvanéves lett. Szergej Lavrov külügyminiszter hatvankettő. Nyikolaj Patrusev volt biztonsági főnök, a Nemzetbiztonsági Tanács titkára hatvanhárom. Alekszandr Bortnyikov, az ő utóda az FSZB élén ugyanannyi. Az elnök 65 évre emelte hát a korhatárt. Emberei azonban hamar elérték azt is, sőt, az egyéni engedéllyel betölthető 70 éves határoz is közel jártak. Putyin arra is jogot kapott a parlamenttől, hogy meghatározza, meddig maradhatnak szolgálatban a fegyveres erők legfőbb parancsnokai.
Ma a vezetők közül Miszustyin miniszterelnök a legfiatalabb, a maga 58 évével. Ez a rezsim más, mint a szovjet rendszer volt. De abban hasonlít, hogy a vezetők elmozdíthatatlanok, és ebből elvben az következik, hogy egy-két év alatt fognak sorban jobblétre szenderülni. A hirtelen változástól pedig kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak meg, de a legjobb esetben is egyszer csak egy fiatalabb de tapasztalatlan csapatnak kell majd átvennie az ország vezetését.