Illiberális demokrácia Amerikában

2024. november 12.

Francis Fukuyama harmincöt éve még a liberális demokrácia globális győzelmét jósolta. Az amerikai elnökválasztás után viszont úgy látja, hogy új időszámítás kezdődik. A választók kinyilvánították, hogy nem kérnek a liberális modellből. Jöhet az illiberális demokrácia kora.

„Donald Trump és a Republikánus Párt kiütéssel felérő győzelme a múlt heti választáson jelentős változásokat fog elindítani több fontos területen is, beleértve a bevándorlást és az ukrajnai háborút. De a választások eredménye jóval túlmutat ezeken a konkrét kérdéseken. Azt mutatja, hogy az amerikai választók nem kérnek a liberalizmusból” – olvassuk a Financial Timesban. A cikk erős állításokat fogalmaz meg, hát még ha tekintetbe vesszük, hogy szerzője az a Francis Fukuyama, aki harmincöt éve még a liberális demokrácia globális győzelmét jósolta.

Fukuyama korábban is bírálta Donald Trumpot. Mint egy friss interjújából kiderül, az elnökválasztáson Kamala Harris győzelmében reménykedett, és más liberálisokhoz hasonlóan lesújtónak tartja az eredményt. Mint a Financial Timesban publikált véleménycikkében megjegyzi, Trump ezúttal nem sötét ló volt. Nyolc éve a választók nem tudhatták pontosan, hogy mire számíthatnak, ha elnökké választják, ezúttal viszont már elnöksége és az elmúlt négy év tapasztalata fényében húzták be az ikszet a neve mellé. Trump elsöprő győzelme azt jelenti, hogy a választók többsége nem valami ellen szavaz, hanem kifejezetten támogatja Trump politikáját.

Másokhoz hasonlóan Fukuyama is úgy látja, hogy a Demokrata Párt veresége két fő okra vezethető vissza. Egyrészt a neoliberális gazdaságpolitika, másrészt a woke identitáspolitika felkarolására. Fukuyama szerint mindkét eszme a liberalizmus olyan eltorzulása, amely elidegeníti a baloldal hagyományos bázisául szolgáló kétkezi munkásokat. A neoliberális eszmék és a woke ideológia egyvelege nemcsak a fehér diploma nélküli választókat, de még az etnikai kisebbségeket is elriasztja. „Az osztályhovatartozás fontosabb, mint az etnikum” – vonja le Fukuyama a marxi hagyományból oly ismerős következtetést. Megjegyzi továbbá, hogy nem egyedi esetről van szó: a baloldali liberális pártok a fejlett Nyugat számos országában egyre inkább a diplomás elit pártjává válnak miközben a fizikai munkából élők a jobboldalra szavaznak. A kétkezi munkásokat egyáltalán nem érdekli a liberális rend, sem hazájukban, sem pedig a nemzetközi politikában – állapítja meg lakonikusan Fukuyama.

Ami a jövőt illeti, Fukuyama valószínűsíti, hogy Trump elnöksége alatt nemcsak a szerinte liberális vadhajtásokkal, a woke eszmeiséggel és a neoliberális gazdaságpolitikával akar leszámolni, hanem a liberális demokrácia alapjait szeretné felszedni. Fukuyama szerint Trump tanult az első ciklusból, és minden fontos pozícióba olyan embereket ültet, akikre számíthat tervei megvalósításában. Biztosra veszi, hogy Trump nem fog kesztyűs kézzel bánni az intézményi fékekkel és ellensúlyokkal, igyekszik majd a bíróságokat is átalakítani és lojális támogatóit ülteti fontos pozíciókba. De nem fasiszta vagy totalitárius államot fog létrehozni, hanem az Orbán Viktor által kialakított illiberális demokráciához hasonló rendszert – írja Fukuyama, hozzátéve, hogy ezzel minden bizonnyal új időszámítás kezdődik Amerika történelmében.

Fukuyama nem rejti véka alá, hogy kártékonynak, sőt veszélyesnek tartja az illiberális modellt. De azt ő is elismeri, hogy Donald Trumpnak kellő felhatalmazása van rá, hogy a szenátusi és a valószínűsíthető kongresszusi többséget felhasználva saját szája íze szerint kormányozhasson.