„A fasiszta veszéllyel az a probléma, hogy állítólag ott dörömböl az ajtón, aztán, amikor kinézünk, nincs ott senki” – írja a Corriere della Serában Venanzio Postiglione. 

A bolognai fasiszta tüntetést és útvonalát előre bejelentették, céljául azt jelölték meg, hogy tiltakozzanak a városban szerintük egyre gyakoribb bevándorló hátterű utcai bűncselekmények ellen. Máskülönben a felvonulás békés volt. Az erőszak a rendőrsorfal túloldalán tört ki, amikor szélsőbaloldali aktivisták kövekkel és dorongokkal próbálták megközelíteni a szélsőjobboldaliakat. Három rendőr megsebesült. De nemcsak a szélsőbaloldali csoportok tiltakoztak, hanem a Bolognában a háború óta egyfolytában kormányzó, régebben kommunista vezetésű középbal is. Nagygyűlést tartott a volt partizánok szövetsége, a baloldali szakszervezetek és a Demokrata Párt, amelynek vezetője szerint a szélsőjobboldali csoportokat be kellen tiltani. Matteo Salvini miniszterelnökhelyettes a szélsőbalos tüntetést szervező „közöségi központokról” azt mondta, hogy “kommunista kullancsok” hálózata, és be kellene tiltani. Matteo Lepore Bologna baloldali polgármestere azzal vádolta Giorgia Meloni miniszterelnököt, hogy mentegeti a fasiszta csoportokat. Meloni viszont Lepore pártját, a Demokrata Pártot gyanúsította meg azzal, hogy védelmezi az erőszakoskodókat. 

Postiglione indokolatlannak tartja a nagy riadalmat. Nem vagyunk 1944-ben, de még a hetvenes években sem, amikor tényleg veszedelmes volt éjjel az utcán tartózkodni – írja. Manapság Bologna belvárosában szinte mozdulni sem lehet a békés turisták tömegétől, semmi jele semmiféle szélsőséges terrornak. A félelemkeltést és a heves vádaskodást azért ő is nyugtalanítónak tartja. Az ilyesmi a megosztottságot erősíti, és elvben mindkét oldalon befolyásos pozícióba segítheti a szélsőségeseket. Amerikában is hasonló jelenségeknek vagyunk tanúi, de ott legalább nincs hagyománya az oldalak közötti fegyveres harcnak. Olaszországban viszont – figyelmeztet – különösen csínján kell bánni a szélsőséges retorikával. 

Hasonló szellemben ír Flavia Perina a La Stampában. Ő a polgárháború paródiájának minősíti a bolognai esetet. Kamaszok esetében még úgy-ahogy magyarázható a nagy felbuzdulás – fejtegeti – de felnőtt férfiaknak és nőknek illendő lenne távol tartani magukat az ilyesmitől. Vagy ez vár ránk az alakulóban lévő kétosztatú társadalomban? Hogy az oldalak kígyót-békát kiabálnak egymásra, csak azért, hogy ezzel próbálják mozgósítani egyre lankadtabb táborukat? Az országnak az ilyesmi, a gyűlölet szítása és a félelemkeltés biztosan nem válik a javára. Ám a választásokon előnyt lehet belőle kovácsolni. Emilia-Romagna tartományban vasárnap és hétfőn választják meg a tartományi elnököt és a tartományi közgyűlést. A baloldal fölénye minden bizonnyal kikezdhetetlen. De az eredmény talán megmutatja, kinek használt többet a „polgárháború paródiája”.