Ma hatszor annyi dollármilliárdos van a világon, mint húsz éve. Mi ösztönzi pénzkeresésre azokat, akiknek már úgyis több van, mint amennyit akár a legféktelenebb tékozlással el tudnak költeni?

„A Forbes magazin honlapján a világ milliárdosainak évi listáját ismertető cikkben a nevek mellett elhelyezett linkek kis prédikációkhoz vezetnek, amelyek azzal a tanulsággal szolgálnak, hogy a népességrobbanás a gazdagság csúcsain az emberi okosság és szorgalom hatalmát, a kapitalizmus dicsőségét bizonyítja. Húsz évvel ezelőtt 140-en kerültek fel a Forbes listájára, három évvel ezelőtt 476-an, idén pedig már 783-an. A milliárdosok elszaporodására nehéz magyarázatot találni. Semmiképp sincs hatszor annyi intelligencia és serénység a világban, mint húsz évvel ezelőtt” – írja Michael Kinsley, a befolyásos amerikai publicista, a Slate alapító-főszerkesztője.

Cikkében azokat a tényezőket is mérlegeli, amelyekben nincs semmi titokzatos. A nyolcszáz főben benne vannak a harmadik világ és a volt kommunista országok új milliárdosai. De maguknak az amerikai milliárdosoknak a száma is drámaian növekedett.

Van néhány további kézenfekvő magyarázat. Például az, hogy „a halál ellen a gazdagság sem nyújt teljes védelmet”. Ezért sok régi óriásvagyon több örökös között oszlott meg, akik azért maguk is milliárdosok maradtak. Aztán ott van az infláció. Egymilliárd mai dollár csak 600 millió 1986-os dollárnak felel meg.

„A Forbes magazin hasábjain, és az előkelő klubokban joggal nevetik ki azt, akinek mindjárt nagy bűnök jutnak az eszébe a nagy gazdagságról, de az sem kevésbé nevetséges, aki automatikusan nagy erényeket társít a gazdagsághoz” – írja Kinsley. A listán bőven találunk olyan embereket, akik „legfeljebb azzal járultak hozzá a saját milliárdosságukhoz, hogy ügyesen választották meg felmenőiket”.

Az is naiv elképzelés Kinsley szerint, hogy a vagyon felhalmozódása végső soron mindig a vásárlók igényeinek kielégítéséből fakad. Igaz, a milliárdosok listáját olyan emberek vezetik, akik tényleg létrehoztak valamit a többiek számára. Számítógépeket. Olcsó szupermarketeket, mint a Wal-Mart. Édességet, mint a Mars csoki.

Egyik sem színtiszta áldás, de mégiscsak jó dolog. De mit hoztak létre azok az egyébként bizonyára intelligens és buzgó ingatlanbefektetők, akikből milliárdos lett? – kérdezi a publicista. Hasonlóan vélekedik azokról a tv-csatorna tulajdonosokról és telefonszolgáltatókról, akik valamilyen területen olcsón kaptak kizárólagos működési engedélyt az államtól, s azért gazdagodtak meg, mert időközben virágzásnak indult ez a terület.

Kinsley szenvedélyes publicisztikájának második feléből kiderül, hogy a Forbes épületesnek szánt kommentárjaiban nem az dühítette fel leginkább, hogy a prédikációk a gazdagságból a milliárdosok erényeire és a fogyasztók boldogságára következtetnek.

Főként azt kifogásolja, hogy a tőkések házimagazinja, a Forbes azt akarja elültetni az olvasók fejében, hogy a kapitalizmus áldásai nem valósulhatnának meg anélkül, hogy párszáz ember minden határon túl meggazdagodik. Mert a milliárdosokat állítólag a meggazdagodás vágya készteti arra, hogy a fogyasztók javára mozgósítsák rendkívüli képességeiket és energiájukat.

„Csakhogy a legtöbb milliárdos rég túljutott a gazdagságnak azon a fokán, amelyen az újabb javak és szolgáltatások utáni vágy még mozgatórugó lehet.” Tessék megnyitni azokat a menüsorokat a Forbes idézett cikke mellett, amelyek a szupergazdagok obszcén fogyasztási szokásaiba engedik betekinteni a szegény kukkolókat! – javasolja a publicista.

A milliárdosok javai valóban arra ösztönözhetik a különösen fogyasztásra orientált embereket, hogy párszáz millió dollárt összekeressenek. De mi motiválja őket az első milliárd dollár megszerzése után? A Forbes-lista szereplőinek átlagosan 3,3 milliárdja van. Ez jóval több, mint amennyit ők vagy gyerekeik el tudnak költeni, bármilyen esztelen luxusban élnek is.

„Adjuk csak össze! A legdrágább jacht 300 millióba kerül. Ehhez jön még évi 10 százalék fenntartási költség. Az egyik orosznak három ilyen hajója van.” Ez még mindig messze van a 3,3 milliárdtól, nem is szólva Roman Abramovics 18 milliárdjáról. Mert ő az, akinek három szuperjachtja van.

Kinsley szerint talán Carl Icahn, a lista 53. helyezettje fogalmazta meg a legjobb választ a nehéz kérdésre. Vagy ha ez sem a jó válasz, legalább őszinte: „Egyszerűen szeretek győzni és pénzt keresni. Mindig is megszállott voltam. Egy pszichiáter nyilván kimutatná, hogy a magamfajták egyszerűen nyerni szeretnek, és ezért halmozzák a pénzt.”

A publicista a cikk végén arra célozgat, hogy ha tényleg erről van szó, akkor érdemes megfontolni, nem lehetne-e, mondjuk, legalább megfelezni az elkölthetetlen vagyonokat, hiszen ettől nem csökkenne a megszállottak sikerélménye. De odáig bizonyára ő sem akar elmenni, hogy az is ugyanúgy ösztönözné a milliárdosokat, ha Monopolyn nyernének ilyen rengeteg játékpénzt.