Segítsetek a válásban! – kéri az izraeli író. A véres háború után nem lesz szerelmes összeborulás. Ki akarta volna 1945-ben, hogy egyesítsék Franciaországot és Németországot?

Az izraeli választás előtt százezer mobiltelefonra és egymillió e-mail címre küldték el Amos Oz, a híres író 40 másodperces hangüzenetét, amelyben a Merec mellett agitált.

A baloldali párt, teljes nevén Jahad–Merec törzsszavazói – a BBC jellemzése szerint – „az idealista középosztálybeli liberálisok” közül kerülnek ki. A Merec a kampányban mindent megtett, hogy minél nagyobb tömeget mozgósítson.

Amos Oz szavainak az volt a lényege, hogy csak a Merecre leadott szavazatokkal lehet biztosítani, hogy a Kadima ne egy jobbközép koalícióra támaszkodva valósítsa meg programját. A párt vezére, Josszi Beilin pedig azt magyarázta a kampányban, hogy a Merec az elfoglalt területek feladásában teljesen egyetért a Kadimával – „a kérdés csak az, hogy a különböző elemek milyen súlyt kapjanak a koalícióban”.

A kissé elmosódott üzenet a profi kampány ellenére sem hozott valami nagy sikert. A Merec bekerült a parlamentbe, de a párt vezetői elégedetlenek az eredménnyel.

Az író nincs kétségbeesve. Megtette pártjáért, amit tehetett, most a jövőbe tekint. Oz úgy érzi, hogy a többség, ha nem is könnyű szívvel, de a reményt választotta, mert támogatja az elfoglalt területek részleges kiürítésének és a határok egyoldalú döntésen alapuló meghatározásának politikáját.

A végső rendezés azonban nem lehet egyoldalú, még akkor sem, ha a Hamasszal nincs miről tárgyalni. „Izrael új, pragmatista kormányának” nem a palesztin kormánnyal, hanem – mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung sajnos csak előfizetők számára hozzáférhető cikkében írja – „bizonyos pragmatista beállítottságú arab kormányokkal kellene megállapodnia” valamiben, amit aztán népszavazásra bocsátanának Palesztinában.

Ezt a stratégiát már a választások előestéjén felvázolta a párizsi Expressnek adott, életrajzi részletekkel teli interjúban. Lehet, hogy a merész terv hamar feledésbe merül, de az alapjául szolgáló tapasztalatok és megfontolások maradandóak.

Az Express első kérdése: Ön szerint mi az izraeli-palesztin konfliktus lényege?

Oz: Bár sokan szeretnék annak látni, nem a civilizációk vagy vallások harcáról van szó. Az egyetlen kérdés az, hogy kit illet meg a föld. A mi országunk nagyon kicsi. Mind a két nép joggal formál rá igényt. Ez nem valami western, amelyben a jók és a gonoszok harcolnak.

Egy másik kérdés: Segítsetek elválnunk! – ezt ismételgeti a könyveiben. De hogyan?

Oz: Szétválasztással – egy szóban ez a válasz. A házat két kis lakásra kell felosztani. Nem fogjuk egymás karjába vetni magunkat. Nem fogjuk azt zokogni, hogy testvér, mit számít a föld, szeressük egymást. Nem valami orosz regényben vagyunk. Itt a dél-afrikai megoldás sem lehetséges. Nincs Nelson Mandela, Desmond Tutu. A két szembenálló népnek nincs közös nyelve, vallása, hagyománya. A véres háborúból nem lesznek mézeshetek. Ez olyan, mintha valaki azt kívánta volna 1945-ben, hogy egyesítsék Franciaországot és Németországot.

Express: Make peace, not love! – ahogy mondani szokta…

Oz (mosolyogva): Erre a kifejezésre copyrightom van. Nem lévén keresztény, én azt gondolom, a szeretet kivételes adomány. Ráadásul bonyolult, önző, gyakran erőszakos érzelem. Nem arra való, hogy konfliktusokat oldjunk meg vele.

Helyesbítés. A szemle eredeti, két nappal ezelőtt hálóra került változatába tárgyi tévedés csúszott. Köszönjük Kőbányai János úrnak, a Múlt és Jövő főszerkesztőjének, hogy figyelmeztetett. (2006. április 2.)