„Nehéz felismerni, hogy az Egyesült Államokban forradalmi kormányzás zajlik, mert a díszletek inkább egy császári udvarra emlékeztetnek” – fejtegeti  Ivan Krasztev bolgár politológus Yasha Mounkkal közös podcastjában.

A forradalomnak megvan az a sajátossága, hogy felfalja a gyermekeit, vagyis aki elindítja, korántsem uralja a belőle kibontakozó folyamatokat. Első lépései heves választ váltanak ki, és a következő hosszú időszak az e reakciókra adott válaszokkal telik, Végeredményben a forradalom egy ideig szükségképp fokozatosan radikalizálódik, jóllehet elindítójának rendszerint nem ez a terve.

Mounk felveti, vajon Trump az Egyesült Államok világhatalmi rendszerét akarja-e lebontani, mint annak idején Mihail Gorbacsov a Szovjetunió nemzetközi birodalmát. Krasztev első megközelítésben inkább Gorbacsov tökéletes ellentétét látja Trumpban. Gorbacsov ugyanis beleszeretett a demokratikus Nyugatba és jóléti államaiba. Trump ellenben bizalmatlanul tekint a külföldre. Továbbá Gorbacsov hitt a kommunizmus eszméiben, és azt gondolta, hogy ezek győzelemre jutnak majd egy szabad Szovjetunióban. Paradox módon azért okozta a kommunista világhatalom vesztét, mert hívő kommunista volt. Krasztev szerint Trump viszont nem hisz az Amerika önképét meghatározó eszményekben, amelyeknek értelmében az Egyesült Államok hivatása, hogy a földkerekség egyre nagyobb térségeire terjessze ki a szabad társadalmak körét. Másfelől azonban az ortodox kommunisták szemében Gorbacsov nemcsak a kommunista párt vezető szerepét árulta el, hanem a Szovjetunió szövetségeseit is, amikor elősegítette a kelet-európai fordulatokat, és beleegyezett a német újraegyesítésbe. Ez ügyben Krasztev némi hasonlóságot fedez fel abban, ahogy Trump kezeli Ukrajnát: aduként a célból, hogy Oroszországgal gyümölcsöző kapcsolatokat tudjon kiépíteni a sarkkörön túli nyersanyagok kiaknázásában és más közös gazdasági kezdeményezésekben.

Munk ez után azt latolgatja, vajon csakugyan menthetetlen volt-e a Szovjetunió, vagy csak utólag látjuk úgy, hiszen felbomlott. Krasztev megjegyzi, hogy a kínai vezetők szerint a Szovjetunió összeomlásával nem az elkerülhetetlen a végzet teljesedett be, hanem politikai hibák vezettek a bukáshoz. A kínai pártvezetés nem a kommunista ideológiában látta a kommunizmus pozitívumát, hanem az erős központi államban, és úgy döntött, hogy ez az állam a kapitalista gazdaság fejlesztésére is alkalmas, ha már a kommunista tervgazdaság nem vált be.

Krtasztev úgy véli, hogy Trump egy bizonyos szempontból jobban emlékeztet Putyinra, mint Gorbacsovra. Putyin azt gondolja, hogy a Szovjetuniónak ártottak a nemzetközi ambíciók, mivel a támogatott országok és mozgalmak elszívták az erőforrásokat Oroszországból. Az internacionalista törekvéseknek az orosz társadalom volt a vesztese. Trump nagyon hasonlóan gondolkodik, amikor azzal érvel, hogy a maga nemzetközi szerepvállalásával Amerika vesztes pozícióba került, és partnerei az amerikaiak rovására gazdagodtak meg.

De vajon Amerika is érelmeszesedésben szenvedő elaggott állam-e, mint a Szovjetunió volt? – kérdezi Mounk. Krasztevnek erre az a válasza, hogy Trump csapata nem bízik a szövetségi államapparátusban, és hajlik igazat adni a szilícium-völgyi prófétáknak, akik szerint a legjobb állami hivatalnok egy algoritmus. Ha pedig a rendszerből semmi sem érdemes a megőrzésre, akkor nincs más hátra, mint a forradalom. Elindítói azt szokták gondolni, hogy a kockázat minimális.  Utólag derül ki, igazuk-volt-e.