Mindenki elismeri: a demokrácia jó dolog. De arról megoszlanak a vélemények, hogy mi az.

A kommunista rendszer bukása előtt a kelet-európai államokat is demokráciának nevezték. Észak-Korea hivatalos neve: Koreai Népi Demokratikus Köztársaság – írja a New York Timesban Jim Holt tudományos és filozófiai újságíró (nem tévesztendő össze a hasonnevű republikánus politikussal).

A demokrácia görög eredetű, a ’démosz’ (nép) és ’kratosz’ (hatalom) szavak összetételéből született – magyarázza Holt. Az athéni demokráciában a népgyűlés hozta a törvényeket, döntött a háború és béke ügyéről. Minden polgárnak szavazati joga volt. A hadvezérektől eltekintve a tisztviselőket általában sorshúzással választották a polgárok közül. Az osztrakiszmosznak nevezett eljárás lehetővé tette, hogy száműzzék azokat a polgárokat, akiket valamilyen okból veszélyesnek tekintettek a közre.

Az Egyesült Államok alapító atyái az alkotmány megalkotása során kerülték a demokrácia kifejezést. A fő cél olyan államforma létrehozása volt, amelyben a többség akarata nem érvényesülhet közvetlenül, ezért inkább köztársaságról beszéltek.

„Az amerikai kormányzat nem hasonlít az athéni demokráciára. Helyénvaló lenne inkább választott oligarchiának hívni” – állítja a politikatudomány egyik iskolája nyomán Holt. A polgárok nem maguk döntenek a közügyekben, hanem képviselőket, profi politikusokat választanak, akik aztán meghozzák a törvényeket. „Ők elvileg a választók érdekét képviselik. Nagyjából úgy, ahogyan egy kiskorú érdekét a gyám. De, ellentétben a gyámolított gyerekekkel, nekünk jogunkban áll leváltani a politikusokat, ha elégedetlenek vagyunk velük.”

Vannak, akik szerint ideje lenne visszatérni a demokrácia eredeti felfogásához. Bruce Ackerman alkotmányjogász és James Fishkin politológus tavaly megjelent A tanácskozás napja (Deliberation Day) című könyvében azt javasolja, hogy „a közéletet megbénító manipulatív médiabefolyás letörése” érdekében minden elnökválasztás előtt iktassanak be egy munkaszüneti napot.

Az új nemzeti ünnepen a választók megismernék a jelöltek programját, majd először kis, utána nagyobb csoportokban vitatnák meg polgártársaikkal véleményüket. A tanácskozás napján a résztvevő választópolgárok 150 dollárt kapnának. Ackerman és Fishkin szerint így biztosítani lehetne, hogy a választáson az emberek az érvek és programok ismeretében, és ne csak felszínes benyomásaik és előítéleteik alapján döntsenek.

A javaslat azonban számos újabb problémát vet fel, és nem valószínű, hogy visszhangra talál. De addig is „a pontatlanul demokráciának nevezett mostani rendszer lehetővé teszi, hogy erőszak alkalmazása nélkül megszabaduljunk a rossz kormányoktól”.

A tudományos újságíró célja nem csupán az ismeretterjesztés. Amerikában annyi a demokrácia, hogy exportra is futja – írja gunyorosan. Csak éppen az nem biztos, hogy ami Amerikában van, az demokrácia.