Az amerikai telefon- és kábelszolgáltatók új fejlesztéseiket fizetős prémiumszolgáltatásként bocsátják majd a tartalomszolgáltatók rendelkezésére. Aki nem fizet, elavult mellékúton közlekedhet.

Az internet egyik nagy vonzereje, hogy bárki bármilyen tartalmat nyilvánosságra hozhat. Nem kell hozzá nyomdagép, papír, terjesztőhálózat vagy adótorony. Ennek azonban van egy feltétele, amelyet sokan annyira magától értetődőnek tekintenek, hogy nem is gondolnak rá. Nevezetesen az, hogy a fizikai hálózatokat üzemeltető hírközlési társaságok ne foglalkozzanak azzal, mi megy rajtuk keresztül. Ezt nevezik a hálózat semlegességének.

A legnagyobb amerikai telefon- és kábeltársaságok azonban most, ha nem is a semlegesség megszüntetésére, de jelentős korlátozására készülnek. Az olyan szélessávú hálózatüzemeltetők, mint az AT&T, a Bell South vagy a Verzion Communications azt tervezik, hogy hálózati fejlesztéseik nagy részét fizetős prémiumszolgáltatásként bocsátják a tartalomszolgáltatók rendelkezésére.

Ez azt jelenti, hogy a hírközlési szolgáltatóknak azok az ügyfelei, akik hajlandóak ezért fizetni, gyorsabban, és jobb minőségben lesznek képesek kiszolgálni a fogyasztókat, mint azok, akik változatlanul csak az alapszolgáltatás révén keresik az internetezők figyelmét.

A törekvés érthető. Az internetes piac az elmúlt öt-hat évben roppant fejlődésen ment keresztül, az üzleti modellek viszont jobbára még a kilencvenes évek végének mintáit követik.

Az új szélessávú szolgáltatások, mint például az internetes televíziózás, olyan kapacitásokat kötnek le, amelyeket – legalábbis a telefon- és kábelszolgáltatók szerint – már nem lehet mindenki számára egyenlő feltételekkel biztosítani. Közlekedési dugókról beszélnek – nem is indokolatlanul, hiszen egy folytatásos tv-sorozat egy-egy epizódja vagy akár csak egy film videó-előzetese, sokkal nagyobb sávszélességet vesz igénybe, mint a hagyományos tartalmak.

Ráadásul a mai internetes gazdaságban a rohamosan növekvő bevételek mind nagyobb része származik a közvetített tartalomból, és egyre kisebb része a hozzáférés biztosításából. Ezért az eddig semleges hálózatüzemeltetők nagy késztetést éreznek, hogy útdíjszedő bódékat állítsanak fel az információs szupersztrádákon.

Mindez természetesen nem találkozik az olyan internetes szolgáltatók tetszésével, mint a Microsoft, a Google, az eBay vagy a Yahoo. Az óriáscégek mellett internet guruk és civil szervezetek is síkra szállnak a hálózat semlegességének védelmében. A Mentsük Meg Az Internetet mozgalom alapító tagjai között Lawrence Lessig és  a Move On demokrata ellenzéki ernyőszervezet mellett ott találjuk a Gun Owners of America nevű ultrarepublikánus csoportot, amelynek fő célja, hogy az amerikai polgárok csorbítatlanul élvezhessék a tűzfegyverek tartásának jogát.

Az internetes szolgáltatók, a mellettük felsorakozó civil szervezetek és fogyasztói érdekképviseletek azt akarják elérni, hogy az illetékes hatóság rendelkezése, sőt lehetőleg törvény rögzítse a jelenlegi állapotot. Hogy a szélessávú hálózati infrastruktúra üzemeltetői a továbbiakban se tehessenek megkülönböztetést az egyes tartalomszolgáltatók közt.

Ám úgy tűnik, hiába a széles összefogás, a hálózati semlegesség bajnokainak ügye vesztésre áll. A Szövetségi Hírközlési Hatóság (FCC) tavaly nyáron egy meglehetősen semmitmondó politikai nyilatkozattal reagált a beadványukra. Még nagyobb vereséget szenvedtek idén áprilisban. A Képviselőház Energiaügyi és Kereskedelmi Bizottsága elutasította azt az elsősorban demokraták által támogatott javaslatot, amely törvénybe foglalta volna a hálózati semlegességet.

A jelek szerint az információs szupersztrádán hamarosan felállítják az útdíjszedő kapukat, és aki nem fizet, mellékútra szorul.