Tokió és Mexikóváros után már Rióban is járatnak csak nőknek fenntartott metrókocsikat csúcsforgalomban. Jogos védekezés a molesztálás ellen vagy diszkrimináció?

A március 8-i nőnapon elfogadott törvény elejét akarja venni a nők molesztálásának a zsúfolt Rio de Janeiró-i metrón és elővárosi vonatokon. Jorge Picciani, a tartományi törvényhozás elnöke, a javaslat benyújtója elismerte, hogy a törvény a feketéknek fenntartott vasúti kocsik emlékét idézi fel. De arra hivatkozott, hogy a brazil férfiak olyanok, mintha a 19. században élnének.

Picciani arra emlékeztette a törvényhozókat, hogy az általa javasolt megoldás még mindig jobb, mint amit a nagymamája nemzedéke alkalmazott. Az erényes nők annak idején horgolótűt hordtak magukkal, hogy azzal hárítsák el a tolakodó férfiak közeledését.

Április vége óta már érvényesítik is az új rendelkezést. A rózsaszín csíkkal megjelölt kocsikba férfiaknak tilos beszállni.

Az új rendszert vegyes érzelmekkel fogadta a közönség. A metrót üzemeltető cég képviselője szerint a nők megtapsolják azokat a férfiakat, akik maguktól elhagyják a rózsaszín csíkos kocsit, amikor észreveszik, hogy rossz helyre szálltak föl. Más férfiak annyira fel vannak háborodva, hogy szántszándékkal megsértik a tilalmat. Ezeket erőszakkal távolítják el a biztonsági őrök, amiből aztán nagy ügyet kavar a média.

De nem csak férfiak kifogásolják a nőknek fenntartott kocsik rendszerét. Rogeria Peixinho, egy brazil feminista szervezet vezetője is alkotmánysértő diszkriminációnak tartja – olvassuk az AlterNet webmagazinban.

Az elkülönítés – vélik a női jogvédők – csak igazolja a szexuális zaklatást. Vagy legalábbis megváltoztathatatlanként könyveli el. Hasonlóan az Egyesült Államokban 1954-ig érvényes „külön, de egyenlő” jogi doktrinához, amely megengedte a feketék szegregálását.

Peixinho azzal vádolja Piccianit, és a törvényt megszavazó képviselőket, hogy csupán a népszerűség-hajhászás vezette őket. Mert ha valóban segíteni akarnának, akkor előbb kikérnék a nőszervezetek véleményét.