Prodinak sok gondot okoznak posztkommunista szövetségesei. Azok is, akik szociáldemokratává váltak, de különösen az újkommunisták. Az utóbbiak frakciójában ott ül a híres transzszexuális aktivista.

„A győzelem bejelentésekor Romano Prodi körülbelül annyira tűnt elégedettnek, mintha éppen elítélték volna egy bűncselekmény miatt” – idéztük a Metazinon a Spiegel római tudósítóját. Arra utaltunk, hogy Prodi jól tudja, az ünnepi bankett után jön a feketeleves.

A gazdaság talpra állításához megszorításokra lenne szükség. A reformokat azonban nem csak az erős ellenzék, és a jólétüket féltő olaszok nézik rossz szemmel. A győztes baloldali uniót nem kevesebb, mint kilenc párt alkotja. Köztük a posztkommunista szocdemek, sőt egy újkommunista párt is. Akiknek a megszorításokhoz bizonyára lesz egy-két szavuk.

Mielőtt azonban a nagy küzdelemre sor kerülne, egy-két kisebb ügyet is el kell intézni, s ez sem látszik túlontúl könnyűnek. A leköszönő 85 éves államelnök, Ciampi utódjául a 80 éves Giorgio Napolitanót, a hajdani eurokommunistát jelölték.

„Napolitano már tizenöt éve elszakadt a kommunista gyökerektől, akkor, amikor Nyugat-Európa legnagyobb kommunista pártja egy marxista és egy mérsékelt részre szakadt – írja az International Herald Tribune. – A mérsékeltekből lett a Baloldali Demokratikus Párt, és Napolitano sokat tett azért, hogy az új pártból haladó balközép erő váljék. De nem biztos, hogy a hajdanvolt marxista jelölését elfogadja az olasz parlament. A konzervatív törvényhozók szerint egy volt kommunista nem reprezentálhatja az egész olasz népet.”

Prodi reményt meríthet abból, hogy az Újraalapított Kommunista Párt vezetőjét, Fausto Bertinottit sikerült megválasztatni házelnöknek. De Bertinottiból sem lesz sok öröme. Ugyanis az ő pártja buktatta meg Prodi első kormányát 1998-ban, amikor szigorú költségvetést terjesztettek elő, hogy Olaszországnak sikerüljön bevezetnie az eurót. Az újkommunisták ezt nem fogadták el, mert féltették a jóléti programokat.

Tovább nehezíti Prodi helyzetét, hogy az újkommunisták listáján olyan politikusok is bekerültek a parlamentbe, mint az olasz antiglobalista mozgalom vezetője, Francesco Caruso, és a sokatmondó nevű Vladimir Luxuria melegjogi aktivista.

Képzelhetjük, mit gondolnak a transzszexuális Vladimirról azok a korábbi kereszténydemokraták, akik szintén részt vesznek Prodi koalíciójában. De Prodinak természetesen nem elsősorban tőlük kell tartania.

Luxuria már a kampány idején is botránykő volt a jobboldal szemében. Alessandra Mussolini, a neofasiszták vezére már akkor kiadta a jelszót: „Inkább fasisztát, mint buzit!”

Berlusconi egyik híve pedig azóta még Mussolinin is túltett. Követelte, hogy a parlamentben építsenek elkülönített mellékhelyiséget Luxuria számára. Amire Luxuria WC-apartheidnek bélyegezte a javaslatot.