A lengyel hadügyminiszter a Molotov–Ribbentrop paktumhoz hasonlítja az országát elkerülő gázvezetékről szóló megállapodást. Talán nincs tisztában Lengyelország helyzetével? Dehogy nincs.

Ezerkétszáz kilométeres gázvezeték épül a Balti-tenger alatt. Közvetlenül összeköti Oroszországot és Németországot, elkerülve Lengyelországot, a balti államokat és Ukrajnát. A tervről még Gerhard Schröder állapodott meg Putyin elnökkel.

Lengyelország és Litvánia élesen bírálta Németországot, mert nem kérte ki az érintett EU-tagállamok véleményét. A lengyel hadügyminiszter volt a leghevesebb – adja hírül az euobserver.com.

„Mi, lengyelek – nyilatkozta Sikorski hadügyminiszter – különösen érzékenyek vagyunk a korridorokra, és a fejünk fölött kötött egyezségekre. Ez Rapallo hagyománya, ez a Molotov–Ribbentrop paktum hagyománya. Ez volt a 20. század. Nem akarjuk, hogy megismétlődjék!”

Nem csak a német politikusok utasították vissza ezt a „képtelen és eltúlzott reakciót”. Az Európai Bizottság szóvivője is hasonló szellemben nyilatkozott, bár elismerte, hogy a lengyelek okkal aggódnak a német-orosz terv miatt, és hogy összehangoltabb energiapolitikára volna szükség.

Kézenfekvőnek látszik a magyarázat: Sikorski hadügyminiszter reakciója abból fakad, hogy a Kaczynski-kormány mind Oroszországra, mind Németországra gyanakvással tekint. A magyar sajtóban az a vád is megfogalmazódott, hogy a kormány nacionalista nagyzási hóbortban szenved, s nem képes felismerni Lengyelország valóságos helyét a világban.

A gyanakvás nem alaptalan, de Radek Sikorski a lengyel kormány utolsó tagja, akiről feltételezhető, hogy nem ismeri ki magát a nemzetközi viszonyokban. Nagyon is kiismeri magát, csak konzervatív szemmel nézi a világot.

A hadügyminiszter azon fáradozik, hogy a lengyel nemzeti érdeket – ahogy azt ő értelmezi – összeegyeztesse az amerikai nemzeti érdekkel – az ottani konzervatívok felfogása szerint. Tisztában van vele, hogy ez nem könnyű. Sőt, bizonyára azzal is, bár erről nem volna okos beszélnie, hogy előbb-utóbb megváltozhat az amerikai külpolitika irányvonala.

Sikorski középiskolás korában kapcsolódott be a Szolidaritás mozgalomba. A szükségállapot bevezetése idején éppen Nagy-Britanniában volt. Ott maradt, és politológiai diplomát szerzett Oxfordban.

Az egyetem után újságíró lesz. Nem elégszik meg az elemzéssel és kommentálással. Afganisztánból tudósítja az angol lapokat. A fal áttörése idején hol is lehetne másutt, mint Berlinben. Ekkor ismerkedik meg a szintén újságíró Anne Applebaummal. Összeházasodnak, két gyermekük születik. (Applebaum ma a Washington Post vezető kolumnistája, a Gulágról írt nagy könyve magyarul is megjelent.)

Sikorskit a rezsimváltás után, 29 éves korában hadügyi, majd külügyi államtitkárnak nevezik ki. Aztán megint politológia és publicisztika. Mielőtt tavaly hadügyminiszterként visszatért a hatalomba, néhány évig a konzervatív washingtoni agytröszt, az American Enterprise Institute egyik programjának vezetője volt.

Néhány nappal a nagy vihart kavaró nyilatkozat előtt Sikorski interjút adott a Human Events őskonzervatív hetilapnak, amely olyan szerzőkkel büszkélkedhet, mint Pat Buchanan és Anne Coulter.

HE: Most kaptuk a hírt, hogy valószínűleg Prodi lesz az új olasz miniszterelnök. Ő korábban azt nyilatkozta, hogy amint kormányra kerül, kivonja a csapatokat Irakból. Lengyelországnak most mi az álláspontja az iraki jelenléttel kapcsolatban?

Sikorski: Idén meghosszabbítottuk részvételünket. Működésünket sikeresnek tartjuk – a mi területünk biztosítását már átadtuk a 6. iraki hadosztálynak. Akár ki is vonulhatnánk. Minthogy azonban mind az iraki hatóságok, mind az Egyesült Államok azt kérték, hogy maradjunk még egy kicsit, egyelőre maradunk.

HE: Mielőtt hadügyminiszter lett volna, a tekintélyes American Enterprise Institute munkatársaként azt próbálta megértetni az amerikai kormánnyal, hogy az Egyesült Államoknak is érdeke lenne modernizálni az iraki háborúban résztvevő szövetségesei hadseregét. De ebből nem lett semmi. Miért költ az USA évi négymilliárd dollárt olyan országok hadseregének a támogatására, amelyek – mint például Egyiptom – nem vesznek részt az iraki háborúban, miközben nem ad pénzt igazi barátai hadseregének modernizálására?

Sikorski: Jó kérdés, de nem nekem kellene feltenni. Világos, hogy szerintem az Egyesült Államok érdekeit is szolgálná, ha kimutatná megbecsülését hűséges barátai iránt.

HE: Március 15-én Bush elnök bemutatta az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiáját. Ez azt tartalmazza, hogy az USA a maga számára nyitva hagyja a preventív háború lehetőségét.

Sikorski: A preventív háború nem újdonság a nemzetközi életben. Valamikor a 2. világháború előtt, amikor Németország a Versailles-i Béke rendelkezéseit megszegve fegyverkezésbe kezdett, Lengyelország azt tanácsolta, hogy indítsanak preventív háborút Adolf Hitler ellen. Ha megfogadják, sok borzalomnak elejét lehetett volna venni.